Csak egyetlen pillanat. A nap előbújt a felhők mögül, átrohant a lakáson, megcsillant a padlón, mintha szürkületben valaki lámpát gyújtott volna, és én erre a fényjátékra felnéztem. A fekete felhők előtt a házak hihetetlen fehéren ragyogtak. Most nem az a sárgás meleg fény volt, amely napnyugtakor olyan gyönyörűvé varázsol mindent, hanem hideg volt és éles, mint a kés. Nem gondolkodtam, mire az ajtóhoz értem, már bekapcsoltam a fényképezőgépemet, érzésre zoomoltam, kiléptem és kattintottam. Második lehetőségem nem volt, a nap visszabújt a felhők közé.