Lehet, hogy ez a baj: türelmetlen vagyok. Nem tudom kivárni, hogy megtörténjen, hogy eljöjjön az ideje. Tudni akarom, kontrollálni, mind a jót, mind a rosszat. Sohasem bízom eléggé a jószerencsémben, és sohasem bízom eléggé önmagamban, hogy bármi történik, megoldom, hogy bármi történik, valaki elkap. Elkap, mert szeret, mert fontos vagyok, mert számára a legtermészetesebb, hogy elkapjon. Úgy érzem, én vagyok a legfeleslegesebb dolog a világon. Nem akarok senkit sem terhelni magammal, még akkor sem, ha szeret. Egyszer talán megbánja, hogy szeretett, hogy adott, hogy vigyázott rám. Talán egyszer (megint) megkapom, hogy ő nem is ezt álmodta volna, csak én voltam, akinek nem lehetett nemet mondani, csak én akartam. Amit én vállaltam, nekem kell teljesítenem. Nekem kell dupla hatost dobni... Közben olyan súlytalannak érzem magam, sehol sem tudok sokáig megmaradni és kitartani. Egy idő után minden szűk: gyerekkoromban imádtam a garbót, után viszont voltak évek, amikor úgy érzetem, megfojt, egy ideje viszont megint szeretem. Nem vagyok képes felnőni, minden csak játék, de gyereknek túl felnőtt, felnőttnek viszont túl gyerek vagyok.

Én újra és újra megdöbbenek, mennyire hasonlóak vagyunk, ő roppant jól szórakozik rajta. Mindkettőnket megnyugtat, hogy nem egyedül vagyunk hülyék. Beszélgetünk, a lendület, mint csendes orvgyilkos lecsap rám, megforgatom a kerekeket és az egész gépezet mozgásba lendül.

Narancs-piros tunikámban és khaki zöld nadrágomban sétáltam, mert nem volt kedvem békávézni ebben az őszi napsütésben. A Nyugati tér és az Oktogon között fejemre esett a boldogság, akárcsak egy rakoncátlan cserepes muskátli. Fejbekólintott és elkábított. Fél szívvel az álmodott kertben voltam, málnatövekről és ribizli bokrokról egyeztettem a faiskolával. A zöldségesnél brokkolit, a kisboltban tojást és sajtot vettem. Főzni volt kedvem, sajtos brokkolit. Jó hangosan elindítottam Für Anikó: Nőstény Álom CD-jét, a brokkolit megmostam, rózsáira szedtem, majd félig megpároltam. Három tojást összekevertem egy nagy pohár tejföllel, 15 dkg sajttal, kevés sóval és frissen őrölt borssal. Még 6-7 dkg sajtot lereszeltem. Begyújtottam a sütőt, közepes hőfok, és már szedhettem ki a brokkolikat a kivajazott tűzálló tálba, ráöntöttem a tojásos masszát, majd rászórtam a reszelt sajtot és kb. fél órát sütöttem, amíg a tetején a sajt ropogósra sült.

Vacsorára szépen megterítettem, fehér szalvétával, vörösborral (gyereknek cukros szélű pohárban málnaszöppel), de amikor kinyitottam az ajtót, a varázslat kisurrant az érkezők mellett...