- Gyönyörűek ezek a virágok, kitartanak nekem pár napig a vázában? - kérdeztem a nénit a Pozsonyi úton, mert egy kevésnek tűnt és csak prím számú szálat vettem volna a tenyérnyi vörös virágokból.
- A dália hálátlan... - felelte és én végül csak egyet vettem. Szinte minden órában halálát vártam, lestem az első asztalra hullott szirmot és reggel csodálkoztam, hogy még ugyanolyan szép, mint tegnap délben.