1923. szeptember 2-án született nagypapám. Az anyja egyedül szülte meg az istállóban, majd elájult. Az éppen arra járó szomszéd vágta el a köldökzsinórt.

Mihail Afanaszjevics Bulgakov naplója: 1923. szeptember 2., vasárnap
"A cservonyec árfolyama ma, Isten segedelmével, 2050 rubel (2 milliárd 50 millió). Nyakig ülök az adósságan. Pénzem alig, a jövő komor.
Tegnap beállított hzzánk Szofocska az anyjával, a férjével meg a gyerekével, Szaratovba tartanak. Holnap kell tovább indulniuk gyorsvonattal. Ott, ahol a család élete hajdan olyan gyönyörű volt, most nomád élet, nyomasztó nélkülözés várja őket.
Ma Katajevvel kimentünk Alekszej Tolsztojhoz a dácsájára (Ivanykovóba). Rendkívül nyájas volt. Egyedül a modora nyomasztó, az a bohém manír, ahogyan ő és a felesége a fiatal írókat kezelik.
Mindezért persze kárpótol valóban kiemelkedő tehetsége.
Amikor Katajevvel eljöttünk, egészen a gátig kísért. Félhold világított, csillagos, csendes éjszaka volt. Tolsztoj arról beszélt, hogy meg kellene alapítani a neorealista iskolát. Egészen nekimelegedett:
- Esküdjünk a Holdra...
Tolsztoj bátor, mégis támaszt keres bennem és Katajevben. Az irodalommal kapcsolatos gondolatai mindig helytállóak és találóak, olykor egészen nagyszerűek.

*

Időnként, mint most is, fellobban bennem némi erő és önbizalom, örökös depresszióm és múlt iránti vágyódásom közepette, az átmeneti zsúfoltság eme ostoba helyzetében, e förtelmes ház förtelmes szobájában. És hallom, mint csap magasra bennem a gondolat, és elhiszem, hogy sokkalta jobb író vagyok bárkinél, akit ismerek. Ám mostani körülmányeim közt, lehet, hogy semmi sem lesz belőlem."