| |
2006. augusztus 30., szerda
|
|
Vágyaimmal szemben, ott áll végzetem és minden akaratommal és szándékommal ellentétben kicselez. Tulajdonképpen él az illúzió, hogy akármerre mehetnék, mégis egyetlen keskeny ösvényre szűkíti előttem az utat. Most még nem értem ezt a "sorscsapást", csak remélem, hogy egyszer összeáll a kép, megértem miért így próbált meg, milyen jobbat tud az elképzeltnél, és milyen "szerencséhez" vezet. Visszanézni és életem szövetében végigkövetni egy rakoncátlan szálat olyan egyszerű, most viszont még lebeg, bármi lehet. Akár semmi is. És az nagyon fájna. Sokkal jobban mint most. Most még remélek.
|
#
21:02 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
