| |
2006. július 3., hétfő
|
|
Az ágyban pucéran, félkönyökre támaszkodva olvastam, amikor mellém vetődött, megcsillantotta kobold szemét, majd ajkaival könnyedén megérintette vállamat. Másodszor éppen felfelé mozgólépcsőztünk, én álltam előtte és nagy hévvel magyaráztam valamit, amikor ajka szerelmesen megérintette vállamat. Könnyű kis érintés volt, de én mégis azt éreztem, hogy ott a bőr olyan gyönyörű és olyan fényesen ragyog, mint ősszel a puha ruhával áttörölt alma. Azóta szeretem azokat a ruhákat, amelyek szabadon hagyják vállamat.
|
#
10:05 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
