| |
2006. június 10., szombat
|
|
A beszélgetés zsivaja és összekoccanó poharak édes csilingelése felett néha megszelídül és lelassul a pillanat. Felemelem tekintetem, ahogyan a tisztesség megkívánja, és egy mosolygós szempárba nézek. Még a ráncok is táncolnak szeme körül. Először nézek a szemébe, mert eddig tudomást se vettem létezéséről. Így egyszerűbb volt. Most viszont úgy kap el és húz magához pillantása, mintha erős férfikezek karolnák át derekam. Kacsint. Üzeni, hogy ő a vadász, én a zsákmány, és nem menekülhetek. Szememben és szívemben egyszerre villan a dac, na nem, nem eszik ilyen forrón azt a kását. Felnevet, elenged, de mindketten magunkkal visszük ezt a pillanatot. Találkozunk mi még...
|
#
11:38 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
