| |
2006. május 29., hétfő
|
|
Annyira látszik a csapda, amelyet saját magad nyitsz ki és sétálsz bele, persze ezt tesszük mindannyian, mert halálosan unjuk azt, amit ismerünk, irányítunk, hatalmunkban áll. Kihívjuk magunk ellen a sorsot. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít, játszik… és sohasem hagy fel vele. Te is túl gyors vagy, gyorsan megunod az embereket és váltasz, sőt már saját magad is halálosan unod. Mindenhol van kikötő, mindenhonnan le lehet lépni, és vissza sem kell nézni, de sehova sem tudsz visszatérni, mert akit elárulsz nem más, csak saját magad. Ez is egy szépen kifeszített csapda. Bátornak tűnsz, de gyáva vagy. Ezzel sem vagy egyedül. Félsz hinni, félsz átadni magad, pedig igazán csak erre vágysz. Magadnál erősebbet, hatalmasabbat szeretnél, de iszonyodsz tőle, hiszen nem csak bódíthat, hanem össze is törhet. Rettegsz, hogy egyszer te leszel a kikötő, és úgy hagynak el, hogy vissza sem néznek, és még panaszkodni sem lesz okod, hiszen azt kaptad vissza, amit adtál. De nem baj, senki sem erős annyira, hogy mindig erős legyen. Az álmaidtól félsz, mert senki sem veszélyes annyira rád, mint te magad. A többi csak illúzió. Bármit megszerzel, bármit megkapsz, mindenből felállsz és lassan minden könnyű préda lesz. Kiégsz, örök, csillapíthatatlan keresés és nyugtalanság a büntetésed. Megfizetsz mindenért, minden hazugságért, minden árulásért, minden csalásért, és azt is tudod, hogy bíráidat nem enyhíti a fény, amit létrehoztál, csak az alapján mérnek meg, amit az utolsó fal mögött rejtesz, amit senkinek sem mutattál. Akkor kiderül az igazság, hogy nincs ott semmi más, csak egy védtelen szív, amelyet ezer régi seb forradása torzít. Többen jöttek, mert kincseket reméltek az utolsó fal mögött, és már látták magukat felékszerezve, fényben tündökölve, gazdagon, de senki sem jött, hogy meghallgassa szíved minden panaszát, megsirasson, szeressen annyira, hogy összetörjön, és a te szíved, mint hamvaiból feltámadó főnixmadár, újraszülessen. Szívet csak egy másik szívvel lehet összetörni, és senki sem kockáztatta kényelmes, kellemes életét érted, mert túl messzire jutottál.
|
#
11:32 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
