| |
2006. május 5., péntek
|
|
Semmi női összetartás sincs bennem. A villamoson, velem szemben ült egy nő, aki mindent kommentált férjének: nézd ott egy obi, mennyi bontott tégla, lebontják a házakat, mennyi új ház épül itt. Beszélt, végeláthatatlanul ömlöttek ki belőle a szavak, közben a férfi csendben bámult ki az ablakon és ugyanazt nézte, amint a nő. A nő fiatal éveiből csak húsos, erotikus szája maradt meg. Sugárzott belőle, hogy néhány évtizeddel korábban igazán jó nő volt, sőt még most se rossz. A férfi viszont megkopott. Bőre szürke volt, átlátszó, szeme fénytelen, magabiztossága, amivel meghódította és lenyűgözte azt a jó nőt, elveszett szerelmükkel együtt. Csak ült, hallgatott, és a nő szavai átsuhantak rajta, éppen úgy, mint Földön a neutrínók. Úgy megsimogattam volna a lelkét és kíváncsian figyeltem volna ahogyan elmosódott körvonalai határozottabban, élénkebben rajzolódnak újra.
|
#
08:15 -
átlátszó emberek -
Myreille
|
|
|
