| |
2006. április 17., hétfő
|
|
Persze, leírom és majd megtörténik, és akkor majd szenvedni fogok de nagyon, de sebaj, vagyis inkább kár minden józanságért, a gondolat már megszületett, kiröppent fejemből és elkezdett formát ölteni. Jéghidegre és tűzforróra vágyom, felkavaróra, amibe bele lehet halni, és amiben újjá lehet születni, és mégse szerelem, és tovább tart, mint az élmény és akkor is tart még, amikor rám csapódik az egyedüllét. Hihetetlenül jó volt bringázni, imádtam a tavaszi virágokat. Élveztem, hogy együtt tanultunk, virágot szedtünk (loptunk) és mókáztunk Tizenegyévessel, vagy hogy ágyba vittem a reggelit a pasimnak. Az egyik virágárus nénikénél találtam boglárkákat, beszélgetésbe elegyedtünk, utána olyan boldog volt, mintha a nagymamám volna. Igen, kicsit belehaltam Rúzsa Magdolna énekébe és legalább ezerszer meghallgattam az Inside Man filmzenéjéből a Chaiyya Chaiyya Bollywood Joint-ot. Megnéztük a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt-ot, de a remek kezdés után unalmas véget ért, szerintem jobban is be lehetett volna fejezni. Voltunk színházban, a Tháliában, és Noel Coward: Vidám kísértet című darabját néztük meg. Szórakoztató volt, de inkább langyos, mint forró. Nem komédiára, hanem drámára vágyom. Meghallgattam Klaniczay Gábor: Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája? előadását, de azon bosszankodtam, hogy felolvasta, nem pedig elmesélte. Szóval nyünyörgök, elégedetlen vagyok és minden szűk, kicsi és kevés. Jéghidegre és tűzforróra vágyom, felkavaróra, amibe bele lehet halni, és amiben újjá lehet születni, és mégse szerelem, és tovább tart, mint az élmény és akkor is tart még, amikor rám csapódik az egyedüllét.
|
#
20:24 -
csiribiri - mozi - színház -
Myreille
|
|
|
