Némaságom belső falát üvöltve verem, ordítok, hajamat szaggatom. Istenem, ne csak büntess, mondd el bűnömet is. Mint ketrecbe zárt oroszlán, dühösen faltól falig megyek. Egyedül olyan kevés vagyok, mégis annyi minden feszít.

Nyakamba szakad nehézségekkel vánszorgok, pedig annyira szeretem a könnyű lépteket és a táncot.