Ezzel az egésszel, úgy cakpakk, az a baj, hogy a legjobb történeteket - amit majd az unokámnak is mesélni fogok - nem lehet még az élmény hevében megírni, még akkor se, ha már most tudom, hogy a cikkben sem jelenik majd meg. Pedig ma is remek néhány órát töltöttem egy teaházban. Olyan jól éreztem magam, mint azon a nyári napon, amikor Pierrot-val piknikeztünk a Szent István Parkban, vagy Ákossal, vagy Réz Andrással beszélgettünk egy kávéházban. A mai napról tehát annyit, hogy Vegyél nekem botot!