Tegnap randiztunk a pasimmal a Balettcipőben. Jó volt másfél órára kiszakadni a munka-malomból és hihetetlenül jót beszélgettünk. A kávéházaknak van egy utánozhatatlan hangulata - beszélgetések duruzsolása, kőpadlón szilánkjaira törő poharak, kávéfőző fortyogása -, amit itthon nem lehet megteremteni. Úgy simogatta meg az arcom az asztal fölött, mint egy szerelmes udvarló, majd kéz a kézben hazasétáltunk.

Megvettem életem első színházbérletét. Torkomban dobogott a szívem, mert ki tudja mi lesz egy év múlva. Hol leszek, mit csinálok és ilyenek, de azzal biztattam magam, hogy ennyi kockázatot fel lehet vállalni. Klasszikus bérlet a Vígszínház egyik páholyába. Négy darab, amit én, a pasim és a lánya meg fogunk nézni a 2005-2006-os évadban: Dumas: A három testőr, Goldoni: A kávéház, Örkény: Pisti a vérzivatarban és Shakespeare: Tévedések vígjátéka.