Figaro házassága. Az előadás színhelye nem az Opera, hanem a Vidám színpad. A színház épülete csalódás volt. Sebarna bársony, elhasználtbarna falak, kényelmetlen székek és a látványba benyúló fejek. A színpadkép viszont rögtön rabulejetett. Beaumarchais: Figaro házassága. Fergeteges komédia gyönyörű színekkel, szellemes mondatokkal és hiteles színészi alakításokkal. Nem jó egy ilyen darab után rögtön hazaérni. Miközben a langyos őszi estén sétáltam, morzsolgattam az emlékeimet, mint kabátzsebben lapuló tengerparti kavicsokat.

Pierre Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799). Ezt a különös nevet, Beaumarchais, ami francia nyelven "jó üzlet"-et jelent, XV. Lajos király adta nemesi névként Pierre Augustin Caronnak, amikor a sikeres üzletembert lovagi rangra emelte. Beaumarchais már ezen a néven kezdett színdarabokat is írni, hogy azután, már híres íróként hajóskereskedő, fegyvercsempész, egy időre pedig, még kém is legyen. Hol tönkrement, hol dúsgazdag volt, pompás hintói és drága szeretői voltak. Rég megfeledkezett arról, hogy egykor meg is nősült. Hol lángeszű kereskedőnek, hol veszedelmes szélhámosnak tartották. Első vígjátéka, az A Sevilla-i borbély (1755) után kilenc évvel írta a Figaro házasságát (1764), amelyben folytatta az első darab hőseinek történetét. (A sevillai borbély Rossini, a Figaro házassága pedig Mozart zenéje révén is fennmaradt.)