Szívsablon

Egy történet, ami erről a szóról – szívsablon - jutott az eszembe. Vonnegut úgy kezdené el ez a történetet, hogy ez egy valós történet. Minden egyezés valós eseményekkel és személyekkel nem a véletlen műve. A neveket az ártatlanok védelmében nem változtattam meg, mert az ártatlanokat úgyis megvédi a Jóisten.
Az egyszerűség kedvéért és nem beszélve a hitelességről, női főszereplőnket hívjuk Myreillenek. Nevében egy francia táncosnő kalandos sorsa rémlik fel. Valahonnan az idő homályából egy másik név is felbukkan. Lissauer. Egy nő először az apjától kap vezetéknevet, vagy ha az apa személye nem ismeretes, akkor az anyjától. Később a nő a férjétől kap nevet. Egy nő létezését mindig egy férfi ismeri el és ezen az emancipációnak nevezett hülyeség sem sokat változtat. A név a kötelék társadalomveretes köpenye.
Némely kötelék talán feloldható a név elhagyásával, vagy megváltoztatásával, de ez általánosságban nem igaz.
A francia táncosnőt, akit ismert a párizsi éjszaka, és hősnőnket ugyanolyan kusza kapcsolatok fűzték a férfiakhoz. A táncosnő sorsát senki sem jegyezte le. Nem tudni, hogy megtalálta-e, amit keresett, vagy ahogyan ő kicsusszant a férfiak kezéből, az ő kezéből is kicsusszant az a férfi, akit szeretett.
Myreille életét egyébként nem kell titkolni, mert a legtöbb ember csupán fantáziadús képzelgésnek érzi és nem hiszi el, ilyen van. Nem nekik szól ez a történet! Tulajdonképpen nem szól senkinek és éppen ezért olvashatja mindenki. Nem változik semmi a világ folyásában, ha ez a történet leírásra kerül. Ez már megtörtént, bekerült az Univerzum nagykönyvébe, amit csak Isten olvasgat néha, mint egy komoly felnőtt, aki vásott gyerekkorát idézi fel időnként.
Én csupán szorgos másoló vagyok. Eseményeket másolok. Embereket másolok. Szerelmet másolok szívsablonnal a papírra.
Az ember rajzol egy szívet. Nem olyan emberit, hanem olyan sablonszívet, majd kivágja. A sablont ráteszi egy fehér lapra és széleit zsírkrétával átszínezi. Amikor a sablont leveszi, akkor a kusza vonalak fehér szívet rajzolnak. Gyermeklányok emlékkönyvbe rajzolnak ilyeneket és mindenféle hasznos tanácsot írnak bele, pl. Találd meg szíved szerelmét. A szívsablon általában elveszik, elhasználódik, de az a jó benne, hogy bármikor lehet újat csinálni.
Myreille szívével mindig is baj volt. Zsíros húsa alatt túlságosan mélyen rejtőzködött és dobogása nehezen jutott el Myreille füléig. A tudomány megállapította, hogy a szívvel semmi baj nincs, de hősnőnk tudta, ez nem igaz. A szívvel valami baj van. A szívével valami nagyon nagy baj van. Évekig nézegette a röntgenfelvételeket, hogy bizonyosságot szerezzen arról, van szíve. A fekete-fehér felvételeken mindig volt egy homályos fehér folt, amire a doktor komoly tekintettel azt mondta: „Ez a szíve!”
Myreille hazavitte a fekete-fehér képet és körbevágta a homályos fehér foltot, amire a doktor azt mondta, hogy az a szíve és zsírkrétával fehér lapon körberajzolta. Az első lapot egy férfinek adta, akiben gyermekei apját látta, akivel fehér ruhában bulizott és úgy képzelte, hogy együtt öregednek majd meg a nyírfa alatt.
A nyírfa, amikor együtt ültették, pont akkora volt, mint Myreille és amikor elváltak a fa látványos növekedésnek indult. Gyermekkori sárga kérge hófehérre vált és tavasszal üde zöld leveleivel játszott a szél. Myreille soha többé nem látta az a fát, de elképzelte, ugyanúgy mint a többi nyír, ősszel aranysárgába öltözik, majd télen beleolvad a fehér tájba.
Valamelyik költözés során elveszett a szívsablon és vele együtt a szív is feledésbe merült egészen addig a pillanatig, amíg Myreille kiszakított magából valami nagyon fájót és a bádogtálcán a saját szívét látta viszont lüktetőn és fájón. A tudomány emberei azonnal lefagyasztották a szívet és egy üvegbe tették, mert szív nélkül nem élhet egy ember. A szívet keresztül szaggatták a jégszilánkok, de egy férfi kezében ismét dobogni kezdett. Ez a férfi visszaadta hősnőnk szívét, majd tovább ment. Myreille még soha életében nem volt ennyire összezavarodva. Végre volt szíve és érezte a dobogását, de mégis végtelen üresség vette körül.
Az üresség rokon a bizalmatlansággal. Ez ember lánya hisz, először a férfiaknak is, majd rájön, igaz a mondás, férfinak csak akkor lehet hinni, ha ló legel a sírján. Persze, az ember lánya továbbra is hisz. Ha nem kér ígéreteket, akkor azt hiszi, azért ígérnek, mert ígéret szerint akarnak élni. A férfiak nem hazudnak – amennyire ez általánosságban kijelenthető -, csak másként élik meg az időt. Amikor kimondanak valamit, akkor azt komolyan gondolják. Abban a pillanatban. Tulajdonképpen a nők rontják el a dolgot, mert megjegyzik az ígéreteket, elhiszik ezeket az ígéreteket, és az ígéretek megvalósulását várják. Csalódásra vannak kárhoztatva.
Myreille amikor egy férfi mellett aludt, álmot látott egyik éjszaka, majd reggel lerajzolta saját szívét és körbevágta. Ez az új szívsablon nem hasonlatos a régihez. A tudomány nem ismerné fel benne az emberi szívet, de nem is a tudománynak kellene Myreille szívét felismerni, hanem egy férfinak.