| |
2004. február 18., szerda
|
|
Jó nap ez a halálra! Nem volt rossz kedvem, igaz jó sem, de eszembe jutott az Egyenesen át. A reggeli napsütésben azon gondolkoztam, hogy ezt minden napról el lehet mondani. Minden nap jó nap a halálra. Túl magabiztos vagyok, ezért büntetéseket, de legalábbis orrakoppintásokat szokott osztogatni a Sors. Legyen inkább a másik oldal: Minden nap jó nap az életre. Egyébként is gyönyörű bókot kaptam ma: Szeretem leírni a nevedet! Sőt, tegnapelőtt kaptam két jegyet az Operett színházba a Rómeó és Júliára. Munkából hazafele egy idős bácsival beszélgettem. Mindenki őrült módon sietett mellettünk, de ő kényelmesen és megfontoltan vezetett. Nem volt lassú és nem volt zaklatott sem. Azt mondta, hogy élvezzem Budapestet, majd meneküljek el innen, mert a közönyösség itt lélekgyilkoló. Különös nyugodtsággal értem haza. Jó volt feltenni az igazgyöngy nyakláncot, sminkelni és kiskosztümben az előadásra sietni. Páholyba szólt a jegyünk. Vörös bársonydrapéria mindenhol és a fapadló nyikorgott a talpunk alatt. Két jegyet kaptam és Tigrincset hívtam magammal. Az a Sors - már megint itt van - tréfálja, hogy mostanában mindenki a kedvesemről érdeklődik, miközben egyre inkább egyedül vagyok és ez jórészt tudatos és a szerelemmel kapcsolatos. Akárcsak az előadás. Összességében jó volt, de én jobbra számítottam. Még Székesfehérváron láttam a Hegedűs a háztetőn-t és az sokkal nagyobb élmény volt. Mi bajom volt? A dalszövegek kiakasztottak. Lehet, hogy nem kellett volna figyelni, de nem tudtam nem figyelni, amikor bántotta egy-egy szó a fülemet. "...sokat ökörködtünk...". A másik bajom a férfiak voltak. Lehet, hogy én működöm rosszul, de férfias férfiakat akarok. Erőseket, határozottakat, keményeket, művelteket. A jelmez inkább rontotta ezeket az attitűdöket és igazán kellett volna egy-két érett hang. A színpadképek és a színpad dinamikus mozgása lenyűgöző volt, igaz néha már ott is sok volt egy-egy kiemelkedő izé. Szóval jó volt, tetszett, csak kicsit mestrekélt volt. A szerelem pedig még mindig talány számomra, viszont elhatároztam, hogy végigjárom Budapest összes színházát. Az Operett színház épülete gyönyörű. A páholyok az 1800-as éveket idézték fel bennem. Szinte hallottam az abroncsos szoknyák suhogását, éreztem a dohányszagú férfikabátok illatát. Mintha egy Jókai regénybe csöppentem volna. Tényleg minden nap jó nap az életre.
|
#
01:05 -
színház -
Myreille
|
|
|
