| |
2002. szeptember 20., péntek
|
-Beleírod a blogba?- kérdezte és benyult a bugyimba.
-Nem ígérem meg, hogy nem.
Erre felállt és az ajtó felé indult.
-De én nem akarom, hogy mindenki az én életemen csámcsogjon. Ígérd meg, hogy nem írod bele! - De az utolsó szavaknál már a mellemet simogatta.
-Nem ígérem meg, hogy nem. Azt írom a blogba, ami nekem fontos.
-Akkor mondd, hogy valaki más...
Kigombolta a nadrágomat és a hasamat simogatta, csókolgatta.
-Nem hazudok, főleg nem magamnak. Mi értelme lenne?
-Ne írj bele! Nem akarok szerepelni benne.
-Ez csak egyetlen módon oldható meg. Szállj ki az életemből. Ha nem vagy benne az életemben, akkor nem lesznek veled gondolatok, érzések, problémák és akkor biztos, hogy nem fog szerepelni a blogban.
-Neked csak ennyi vagyok.- elég hosszú szünet - Ne írj bele a blogba!
Tovbább izgatott, élvezte, hogy remegek.
-Érts meg, fontos a blog. És nem akarom, hogy bárki korlátokat állítson. Nem állíthatsz korlátokat az életemben, ezért a blogomban sem. De annyit megígérek, hogy vigyázok rád.
Keféltünk. Kielégülés után 10 percel már nem volt a lakásban, ha nem lett volna a fenti beszélgetés, akkor csak "A vezérhangya ismét szunnyad" mondatot írtam volna (valószínűleg). Ennyi.
|
#
08:12 -
Myreille
|
|
|
