“Megöregszünk majd

s abban az lesz a szép
akiket régóta vártunk
megjöttek már rég”

(Halott pénz)

Napi találat

Na, ezt kiblogolom (vol. 4789)

M: ariana grande és jimmy fallont láttad már?
D: nem, de jo, hogy mondd
D: a fallon+cyrust is meg akartam nezni
D: nem feltetlen hordanam, de erdekes lehet plofonalbol
D: ez meg a nyari sal fonalhoz
D: de a korabbi, szinten polo+horg kombinaciot mutattam mar, ugye?
M: ezt a pólós cuccot meg kellene csinálnod magadnak
D: meg is fogom
M: mondjuk T lehet, hogy nehezen bírná, ha abban járkálnál házon kívül, de ennyi idegesség belefér az életébe 😀
D: nem az a feltekeny tipus
M: idézzünk klasszikusokat, hűséggel szemben a támogatás többet ér :)
D: o, el ne feledjem
D: kene is belole egy falvedot csinalni, vagy mi
M: 😀
M: bár ahogy george-ot ismerem, az ilyen kijelentéseket általában próbára teszi
D: hat, allj elebe 😉
D: mártíran vállalom (devil)
D: majd tamogatlak erkolcsileg, ha esetleg meginognal 😛
D: ja, elkezdtuk tegnap veletlenul a Csak szinhazat
D.: ti azt neztetek?
M: elkezdtük, de engem idegesít
M: vagy untat, nem tudom eldönteni
D: elkepeszto, mert ugye gyerekkorom elentos reszet toltottem szinhazi oltozokben
D: es ez sztem mig vilag a vilag, nem fog valtozni
D: ez a hangulat
D.: es ezt tokeletesen atadja
M: nekem az a gyanúm, hogy alapvetően ez megy minden munkahelyen
D: lehet, de szinhazban ezerrel fokozottabb
D: ott az intrikakra direkt ra is jatszanak a szineszsegukkel
D: vagy ripacsssaggal, kinek hogy tetszik
M: igen, most elképzeltem egy főelőadót szerelmi bánattal
D: segitseg
D: fallon-grande videoban
D: amit jimmy enekel 1:35 korul
D: az mi?
M: pill, meg kell néznem
M: fejből nem tudom :)
M: szerencsére könnyű kérdés volt, Sia, Chandelier
D: koszi :)
M: én most sia-tól ezt szeretem: Big Girls Cry
M: ha jlo megvolt james corden-nel, akkor sia-t is érdemes :)
D: james cordenrol foglamam sincs
D: epp granden rohogok, ahogy britneyt utanoz
M: baszki, mennyit kell téged művelni :) :) :)
M: james corden carpool karaoke
D: ja joooo, a carpoolig meg mindig nem jutottam
M: akkor most dobj el mindent és élvezd
D: te, lesz koncertje aug 15en
D: marmint Sia
M: nem villanyozott fel a hír
M: de általában koncertekkel kiégtem
D: csak rakerestem a nore ugy egyaltalan, es ez jott szembe
M: legutóbb halász jutkán voltam 😀
D: eleted van 😀
M: meg gyerekem :)
M: na, ezt kiblogolom :)

Amúgy

Ha most meghalnék, elég magas lenne a véremben az édes chiliszósz.

Személyes Hollywood

Egy csap kinyit és az Erlenmeyer-lombikból a gömblombikba illan az álommal átszőtt vágyakozás, aztán szél kerekedik, megfordul az útja most a frakcionáló lombikhoz húzódik, leválik róla az ésszel felfogható, a végzet eszenciája azonban a főzőpohár felé tart, de sehol sincs George, hogy pipettával néhány valóságmolekulát keverjen hozzá. A rendszer zárt, mindig ugyanaz kering benne, csak néha összekeveredik, néha szétválik, néha egyetlen lombikba gyűlik, néha mindegyik alján megül így vagy úgy.

De honnan jött a szél?

Mennyire

Csak a napokban kezdtem el ismét élni Dani műtétje után… Az előbb láttam egy képet, amelyen egy kórházi lepedő széle látszott, és hirtelen elfogyott a levegőm. Nagyjából fogalmam sincs arról, milyen mélyen szúródott belém az a két hét…

Megremeg

Tűzgolyót gyújt a mellkasomban, ami legördül a hasamba. A következő levegővel kifújom, elfelejtem, de amíg megremeg, édes, mit a méz.

21. század

Reggel felébredtem és megnéztem a telefonom értesítéseit: Skypeon, Instagramon, Whatsappon, Viberen és két postafiókomban volt üzenetem. FB üzenetek csak azért nem vártak, mert az FB-t nem engedem a telefonomra.

Elképzelni nem tudom, hogy mi lesz 20 év múlva, ahogyan 20 évvel ezelőtt se tudtam elképzelni mi vár rám. Akkor csak ízlelgettük a netet, a főiskolán az volt az egyik feladat, hogy html-be kódoljunk weboldalt és aki ötöst akart, legalább két frame-re osztotta a képernyőt… Mindez már elavultabbnak tűnik, mint a kőbalta.

Anya, te nem tudod, mi az a holocron?

Ami jó, az minden körülmények között jó…
– Ne félj! – suttogta José Armando. Esmeralda rámosolygott; kifejezése őszinte nyugodtságról tanúskodott.
– Nem félek meghalni – felelte dallamos, lágy hangon. – Egy kicsit mindennap meghalok, amióta visszatértél az életembe.
– Miről beszélsz? – Ekkor kimondta igazán, őszintén, forrón:
– Szeretlek.
– Szeretsz? – kérdezte a fiú döbbenten. – Szeretsz! Azt hittem, eldöntöttük, hogy nem leszünk szerelmesek. Hogy ne kelljen hazugságban élnünk. Hogy ne tegyük tönkre az életünket. – De a nő szavai elsöpörték eltökéltségét.
– Azt hiszem, az életünknek már amúgy is vége – felelte Esmeralda. – Irántad való szerelmem számomra is rejtély, José Armando, nem tudom az okát. Nem tudom leküzdeni… és most már nem is akarom. Igazán mélyen szeretlek, és mielőtt meghalunk, azt akarom, hogy tudd. – Esmeralda előredőlt, amíg a szíjai engedték, és előretartotta a fejét, és José Armando is hasonlóan cselekedett, amíg elég közel nem kerültek egymáshoz, hogy ajkaik puha, gyengéd csókban találkozzanak, mely egyre hosszabbra nyúlt, egyre mélyült, és amely elmondott mindent, amit már réges-rég el kellett volna mondaniuk egymásnak

És íme az eredeti:
– Ne félj! – suttogta Anakin. Padmé rámosolygott; kifejezése őszinte nyugodtságról tanúskodott.
– Nem félek meghalni – felelte dallamos, lágy hangon. – Egy kicsit mindennap meghalok, amióta visszatértél az életembe.
– Miről beszélsz? – Ekkor kimondta igazán, őszintén, forrón:
– Szeretlek.
– Szeretsz? – kérdezte a fiú döbbenten. – Szeretsz! Azt hittem, eldöntöttük, hogy nem leszünk szerelmesek. Hogy ne kelljen hazug-ságban élnünk. Hogy ne tegyük tönkre az életünket. – De a nő szavai elsöpörték eltökéltségét.
– Azt hiszem, az életünknek már amúgy is vége – felelte Padmé. – Irántad való szerelmem számomra is rejtély, Annie, nem tudom az okát. Nem tudom leküzdeni… és most már nem is akarom. Igazán mélyen szeretlek, és mielőtt meghalunk, azt akarom, hogy tudd. – Padmé előredőlt, amíg a szíjai engedték, és előretartotta a fejét, és Anakin is hasonlóan cselekedett, amíg elég közel nem kerültek egymáshoz, hogy ajkaik puha, gyengéd csókban találkozzanak, mely egyre hosszabbra nyúlt, egyre mélyült, és amely elmondott mindent, amit már réges-rég el kellett volna mondaniuk egymásnak. Egy csók, amely kicsúfolta hősi erőfeszítéseiket, hogy megtagadják azon érzéseket, melyeket mindvégig éreztek egymás iránt.

(Részlet A klónok támadása című Star Wars könyvből.)

Bocs, fiúk, én is szeretlek benneteket! 😉