Vasárnap hangulatom van. Nem tudom, hogy ez egy hétfőn jó vagy rossz vagy tök mindegy.

Ui: A kedvenc napom a szombat.

 darab fa, fadarab
fadarab, darab fa, fadarab, darab fa
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
darab fa, fadarab, darab fa, fadarab, darab fa, fadarab
fadarab, darab fa, fadarab, darab fa
darab fa, fadarab
fa, fa
fa, fa
fa, fa
fa, fa
fa, fa
fa, fa

“Ha szeretlek, akkor én Téged szeretlek, és nem azt, amit tudattalanul ott csörgedezik az artériáidban, Téged, aki azt lángra tudod lobbantani!” (Zolirabbi)

- Ugye, anya, van olyan, hogy tidécsálé. Tudod, apu mutatta a happy után. (Így sikerült beazonosítani, hogy Zsombi napok óta a One Republic Counting star című számát énekli.)

A bogaras könyvnek őrült nagy a sikere, innen is köszönjük! Esti mesének is a bogarak nevének felolvasását kérte.

Ültem a lépcsőn, néztem a fiaimat és kerek volt a világ. Mellettem egyforma műanyag papucs. Az egyik mérete 20/21, a másik 33/34. Dani lába alig ért le a járgányról, de pillanatok alatt megtanulta kezelni, Zsombi pedig úgy rollerezett, mintha rollerre született volna. Igen, megkezdődtek a nyári ünnepségsorozatok. Dani névnap és Zsombi előszülinap és majd jön a Dani utónévnap és Zsombi szülinap.

Egy nap alatt két sütit is sütöttem. Anyunak egy cheesecake-et, mert nagyon szerette a tavalyi jostásat és még éppen volt egy kis josta, holnapra pedig a tökéletes brownie-t sütöttem meg már ma. Ja, és elkészítettem a világ legjobb banánfagyiját is. Hamarosan kint lesz a recept is.

Rövid nadrágot viszont nem találtam. Úgy gondolom, hogy ez a napi, sőt heti kellemetlenség. Mert amúgy Feldmárt olvasok és végtelenül hálás vagyok azért, hogy megint a megfelelő pillanatban a megfelelő Feldmár sorokat kaptam.

Azon is gondolkodtam, hogy kb. 15 év múlva, amikor majd Zsombi és Dani megkérdezi, hogyan éltük meg a történelmet, akkor nem tudok majd okosakat mondani, mert hiába történik itt az orrom előtt és olvasom a híreket, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy mindez megtörténhet. Pedig megtörtént és visszafordíthatatlan az összes ostobaság.

George humora isteni!

A gyerekek a gyerekszobában alszanak.

Kékben is jót választottunk, mert a délutáni fényekben éppen olyan volt a fal színe, mint az ég kékje és a fehér keretes ablakokban habos bárányfelhők úsztak.

Meghívásunk volt hétfő délelőttre a Repcsik 2. vetítésére. Hivatalosan csütörtöktől látható a mozikban a film, ám a fiam túl közel került a kész gyerekszobához és a legozáshoz, ezért nem akart eljönni. Hosszas rábeszélés után azt mondta: Jó, anya, elmegyek, de csak a te kedvedért. Mert szeretlek!

Hosszú idő után megint Feldmárt olvasok. A 16. oldalon ez köszönt rám tegnap este a Most vagy soha című könyvben: “Ha én nem vagyok önmagamért, ha én nem harcolok azért, amit legbelül tudok, hogyha nem képviselem a saját érdekeimet, ha a saját vágyaimat nem mondom el, akkor soha nem tudom meg, hogy ki a barátom, és ki az ellenségem.”

Az esővizet egy régi kukába gyűjtjük. Zsombor annyira unatkozott, hogy papírcsónakokat hajtogattunk, majd miután mindet elsüllyesztette, virágot szedett nekem. Beleejtettük a vízbe és akkor vettük észre, milyen szépen tükröződik a vízen a kék ég. Utána újabb hajókat hajtogattunk, mert azt is le kellett fényképezni egy cikkhez…