FeJezeT

Kedvelem, hogy ebédnél az ebtől Amerika érintésével bármikor eljutunk a skorbutig.

Vannak napok, amikor a szülői értekezlet is vészkijáratnak tűnik

Feltenni a lábakat, meginni egy kávét és semmire se gondolni. Reménykedtem a délutáni sziesztában – hogy akkor majd fél kézzel megoldok mindent -, de a gyerekeim délután nem akarnak egyszerre aludni, még akkor sem, ha éppen betegek. Este is felváltva köhögnek és ébresztenek fel, és ez még akkor is kegyetlen, ha a férjemmel felezzük az éjszakát.

Még szerencse, hogy a férjem vicces levelekkel szórakoztat, hogy ki is menjen szülői értekezletre, különben elveszteném a taot.

Rozmaringos olíva olajtól a piros szívecskéig és még azon is túl

A szombat a vasárnap sarkára lép, majd egyszer csak itt a hétfő, a kedd (logopédia!), a szerda, oh, már csütörtök (gyümölcsnap!) és péntek (foci), és már megint szombat. Apró boldogságok tapossák egymást és fűznek rozmaringos olíva olajjal, narancsos-kakós sütikekszel, Lélektelennel, kötött babacipőkkel, optimalizált weboldalakkal, remek látogatottságokkal, elfogadott szóláncokkal, büszke férjjel, “Anya, te sütöd a legjobb sütit” mondatokkal, útközben sorolt hónapokkal, levegőben cuppanó puszikkal, finom piperékkel és sikerekkel boldog időszakot az életemben. Napok óta kattog a fejemben, hogy ezért érdemes volt megjárni a “poklot” és ha a “minden” mellett a “Nap üdvözletét”, egy kis lego-válogatást és a két interjút is megcsinálom holnap, kerek lesz a hét.

Persze, vannak nehézségek, mint nyári estén a vérszívó szúnyogok, meg őrültek, de #jesuischarlie hastaggel kiálltam a szólásszabadság mellett és nagyon komolyan gondolom, hogy mindenki azt gondol, amit akar, még ha elmebeteg is, még akkor is, ha nincs igaza, még akkor is, ha gyűlölete és butasága rabja.

Ez mindent megmagyaráz:

“tegnap a mars belépett a halakba”

Ha meg nem, akkor kissgeorge.

Szokás

Napközben hiányzik a zene, pedig a mosogatás is jobban menne, esküszöm. Így az esték kezdődnek zenével, most éppen ez szól.

“I could’ve been a princess, you’d be a king
Could’ve had a castle, and worn a ring
But no, you let me go

Ooooooooh you really hurt me…”

És olyan ez, mintha a dolgok a helyükre rendeződnének, mert már a fülemben is az szól, ami a fejemben.

Nyüszögés

Annyira utálom, hogy az éjszaka közepén ki kell másznom a paplan alól és töltőre kell tennem a telefonom, mert azt mondja, hogy goodbye (nem bír többet az aksi), a könyvből viszont még van 20 oldal, amit képtelenség eltenni másnap estére, nem véletlenül nem aludtam be a regényen. Két megoldás lehetséges: delejt kell vinni az ágyhoz vagy mégiscsak kell nekem egy ebook olvasó.

A felhők is cseppenként esnek a földre…

Összefüggő mondatokkal kellene felfejteni. (Megfejteni.) És hagyni legördülni. (Kigördülni.) Lehántani. (Kigurítani.) Mintha nem lenne holnap. (Mi van, ha nincs holnap?) Mesélni. (Kiköpni.) Leköpni.

Paródiája vagyok annak, aki soha nem akartam lenni. Szavak mögé dugdosom, szétszórom a szelepet. Mondhatod, a felhők is cseppenként esnek a földre…

Halál nélkül mennyit ér az élet?

Aki szintipopon kamaszodott, az örökre ugyanarra a ritmusra lüktet, de Kosheent és Scootert hallgatsz-e még? Coelho Miri G.

De halál nélkül mennyit ér az élet? Coelho Ákos

Az, hogy elvitték a szolit, olyan, mintha nem lenne a mellemen bimbó. Coelho VV Fanni

Ha nem lenne holnap, kérnék egy tollat, a nyelvemre írnád fel, a számod fel, egy csókkal a bánatom szántod fel. Coelho Halott Pénz

Hello 2015!

Pancake parti csokiszósszal és házi meggybefőttel, így indítottuk 2015-öt, majd gyerekpezsgővel koccintottunk.

Ebédre lencse. Majdnem hagyományos, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek és gyömbért is tettem bele. Senki se hitte el, pedig az ízét pontosan érezni lehetett a mustár és az ecet mellett.

Szieszta idején kicsit dolgoztam – csak kicsit, mert adta magát én meg hagytam, hogy jövő héten már ne kelljen rá emlékezni, hanem készen legyen – és zenét tettem a fülembe. Nincs tudatos sorrend, egyik klipről a másikra kattintok. A piros szatén szalagból kötött masni sokkal fontosabb!

5.2.2.3. Annyit kell még tanulnom

“Ha összeveszek vele, nem vagyok teljes. Mintha nem lenne rajtam műszempilla.” (Fanni, VV7)