A nap kérdése

- Merre mégy erre? - kérdezte a postás.
- Szerintem erre közelebb van az óvoda.
Pár perc gondolkodás.
- Igen, valószínűleg igazad van.

Ennyit tesz a friss szem, a megszokások hiánya.

Azt persze nem is sejtette, hogy a kérdése ma 10/10-es volt.

A semmi pereme

Olyan mélységekbe zuhanok, amelyekről sejtelmem se volt. Nem az a legszebb az egészben, hogy az érzés ismerős és bár félelmetes, tudom, a vége jó lesz, hanem hogy pontosan látom a katalizátorokat. Az erővonalak hatnak rám, belefúródnak a hasamba, elkaphatatlan aranyszálként lebegnek el előttem, nem irányíthatom őket, csak sodródom, mint lehullott falevél a szélben.

Sárkány éve

Január nem túl tisztességes. Olyan sokszor kiálltam mellette, erre a legrondább arcát mutatja. Főleg a 2 hónapja tartó és változatos formában megújuló köhögésem zavar benne, de amikor azt hiszem, hogy ez a gödör alja, mindig kitalál valamit, hogy megtudja, van még lejjebb.

Jellemző a januárra, hogy 24-én értesültem azzal, hogy 23-án átléptünk a Sárkány évébe. A Sárkány évében születtem, így most abban reménykedem, hogy a januárból hátralevő pár napot még fél lábbal kihúzom, utána pedig már február és a Sárkány is belejöhet a dolgába és hozhatja nekem a sok jót. Puttonyban, bőröndben, apró retikülökben.

Zsombor és a nők

Még mindig én vagyok a "királynője", de hihetetlen jól tud élni pasiságával, még velem szemben is. Lefekvés után először csak kiabált, hogy inni kér, majd hisztizett, végül pedig bevetette a szépen nézek és megsimogatom anya arcát manipulációt. Én először ideges voltam, majd kenyérre kent és nagyon untam azt, hogy nem olvashatok nyugodtan, mert fesztivál van a gyerekszobában, szóval vittem neki négy kortynyi vizet. Amikor meglátott, felült az ágyban, rám mosolygott az egyik legkedvesebb mosolyával, majd közölte:
- Ezt már szeretem!
Nekem meg elakadt a szavam és láttam a nők százait, akik összetört szívüket sepergetik a fiam után. És akkor a nagy, barna szemeiről még nem is beszéltem.

Zsombor Józsefattila

- Zsombor, hogyan van József Attila verse?

Kicsit gondolkodik és szavalja:

József Attila

Kamion

Kamion
Kamion
Kami Kami Kamion

Kamion
Kamion
Vége van a Kamion
Nak

Pite

Anya, máskor figyelj, ne almás pitét csinálj, hanem csokis pitét!

Zsombor verse

Az oviban újabb verseket tanult a gyerek. Az egyik egy József Attila vers, de még nem jöttem rá, hogy melyik, mert a költőn kívül a többit bekamuzza. Volt már Gesztenyefalevél is, de az Nemes Nagy Ágnes, szóval a József Attila vers még várat magára. Azonban a legváratlanabb helyeken, például ott, ahova a király is gyalog jár, belevág a szavalásba és legújabb "költeményéből" látszik, hogy a versek nagyon jó dolgok a világban. Ezt mondta, ugyanis:

József Attila

Kólásautó

A József Attila József Attila versnél máris előrébb vagyunk és azt tudni kell, hogy karácsonykor kapott egy pici kólásautót és arról szólt a vers.

Égi jelek

Zuhanó űrszondát akartam látni, de csak egy hulló csillagot kaptam el.

Néhány évet él az ember lánya városban és el is felejti, milyen gyönyörűek a csillagok felhőtlen téli éjszakákon. Az Oriont láttam a pesti tetőablakból is, de az eget és a mindent csak most, vidéken fedeztem fel újra.

Csillagpor minden...

Szőke nők

D: Nekem még a kocsiajtót is kinyitotta! De a sztori hátterét nem akarod tudni...
M: Szorult az ajtó? Vagy leszakadt, olyan vad voltál?
D: Egyik jobb, mint a másik, de nem.
M: Bírom én a romantikát!

Nők egymás között

A férjem háborog: A múltkor se vetted észre a tejhabba rajzolt cukorszívet!

Erről egy beszélgetés jutott eszembe:
- Azt mondta az előbb valamire, hogy mályvaszínű! Szerinted, buzi?
- Maradjunk annyiban, ha azt mondja, hogy lonc, és tényleg az, akkor az.

Mese

Apa: Olvassak mesét?
Zsombor: Igen!
Apa: Mit olvassak?
Zsombor: A kistücsk színes krajcárja
Apa: Miri, segíts! Zsombor mit olvassak?
Zsombor: A kistücsk színes krajcárja
Anya: A kiskakas gyémánt félkrajcárja?
Zsombor: Nem! A kistücsk színes krajcárja.
Apa: Olvastam én már neked ilyen mesét ebből a könyvből?
Zsombor: Igen!
Apa: Nem emlékszem. Várj csak, volt egy rövid. - lapoz, lapoz, lapoz - A prücsök krajcárkája!
Zsombor: Igen!

Amúgy azt is megfigyeltem, hogy a papír jobb oldalán a jobb kezével, bal oldalán a ballal rajzol és fest, és ha jobb oldalra teszem le a kanalat, akkor jobb kézzel eszik, ha bal oldalra, akkor ballal.

Egyre többet játszik egyedül, főleg legozik, de ma éppen kalózkapitány volt.

Matrica

- Nem kaptam matricát! - jutott eszébe Zsombornak, amikor az orvosnál már öltöztünk, majd este még egyszer elmondta. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen "rutin" lenne a számára.

Karácsony után

- Én vagyok Apjaneve Zsombor Mézengúz Torzonborz.

- Jézuska nagyon jó fiú. Olyan ajándékokat hozott, amilyeneket nagyon szerettem volna.

- Anya, mi ez?
- Gofri sütő.
- Hú, csoda szép.

- Anya, mi ez?
- Levelet kaptam.
- Én is kaptam?

- Anya néni! Anya néni!

Az év vége

Vasárnap már 2012, de én egész héten nem tudom, hogy milyen nap van. Nem mintha számítana, mert nagyjából mindegyik egyforma - bár egyik nap Pesten voltunk Zsomborral és metrózott, trolizott, villamosozott a vidéki gyermek, sőt voltunk Briósban is, ahol én nyugodtan kávéztam, amíg ő játszott. Szóval csak nagyjából egyformák a napok, de ma pl. kuka nap volt, koncentráltam is nagyon, nehogy elfelejtsem. Ami azért esélyes, mert későn feküdtem (szóláncokat fűztem) és nem aludtam ki magam. Először a gyermek jelezte, hogy leesett a nyúl, majd a férjnek sajgott a térde, majd gyerek szólt, hogy "jó reggelt, hasadra süt a nap". Persze nap még sehol se volt, de ő kialudta magát, meg a férj is, mert csendben voltunk. Csak én vagyok álmos.

Rengeteg elkeseredettség van bennem és mindent itt akarom hagyni erre az évre, mert már nagyon unom, akárcsak azt, hogy nincs időm magamra. Több mint 100 levelet is meg kell válaszolnom, mert azokat sem akarom tovább görgetni.

Zsigerből azt mondanám, hogy nem szerettem ezt az évet, de ez nem igaz, csak jó dolgok jutnak eszembe, ha erre az évre gondolok. Szelektív a memóriám.

Bijabo születésnapja

- Álljatok körbe! - szólít fel a fiam.
- Egyedül nem tudok. - ellenkezem.
- Apa, gyere! - mondja, majd megfogjuk egymás kezét és körbe-körbe járva elénekeljük a Boldog születésnapot. Utána odamegy a Nyúlhoz és közli vele:
- Boldog szülinapot kis Bijabóm. Táncoltunk neked.

Nagy következtetések

Elkezdtem olvasni egy cikket a The New Yorkerben (No Exit) és akkor adtam fel, amikor a szerző messzemenő következtetéseket vont le és párhuzamokat tárt fel a francia irodalom klasszikusai (Balzac, Stendhal, Flaubert) által feldolgozott burzsoá oktalanság és Sárközy rossz ízlése kapcsán. Sárközy ugyanis nem szereti a bort, a nemes sajtokat és a szarvasgombát, de kedveli a diétás kólát és a vastag kubai szivarokat. No meg a pénzt.

Szóval a második flekk végére rájöttem, hogy én ehhez még nem vagyok túl öreg és nem vagyok elég sznob. Apám legjobb borából is képes vagyok egy pohár forralt bort főzni, sok almával, fahéjjal, és rengeteg előítélettel rendelkezem, de még mindig nem eléggel.

Mennyivel viccesebb, hogy az Indexet némi tánc és ének miatt kizárják a Parlamentből, mert nem a Ház méltóságához méltóan viselkedtek. Jelzem, bagoly mondja...

Így válasszon művésznevet mindenki...

Vonaton, mögöttem, egy kislány énekel, fülében a zene:
- ... Itt van Jancsi! ...
- Nem Jancsi, hanem Young G. - javítja ki a nővére.
- De annak semmi értelme!

Karácsony

Amikor behoztam a fáskamrából a fenyőfát, elkezdett esni a hó. Képeslapra illik a táj. Bent még felfordulás.

Paint

Zsombor: Akarok festeni péntekben!

Tűz

Én: Ajjaj, elaludt a tűz!
Zsombor: Miért? Álmos?

Gyerekszoba

Annyit hallok a gyerekszobából, hogy az apa kissé ingerülten, de határozottan kijelenti:
- Én így tovább nem csinálom!
Bemegyek megnézem és megkérdezem, mi történt. Az apa mesél:
- Zsombor kitalálta, hogy csináljuk meg a teherautót, majd kitalálta, hogy ő Bugattit épít és elvette mind a két szélvédőt.

Szerkesztő énem most fejezné be a sztorit, de volt tovább.

És egyiket se adta vissza.

Oké, még ez is jó befejezés lenne.

Mondtam, hogy akkor nem fogom megépíteni, amire elkezdett nyüszögni, hogy de, de!

Nümbis

- Mi csinálsz a ceruzával?
- Én nem vagyok nümbis.
- Mi az a nümbis?
- Ember ceruzával.

Nem értettük, de kicsit később, amikor éppen befőttes üvegeket festettünk üvegfestékkel, azt mondta, hogy
- Én vagyok nümbis.
- Mi vagy?
- Festek!
- Művész vagy?
- Igen!

- A nümbis dolgozó ember?
- Nem, csak szórikázik.

Még később, amikor az üveg és már a gyerek is eléggé festékes volt, megjegyezte:
- Nümbiskedem.

Csak egy kedd

Ül a vécén, közben kiabál ki az apjának:
- Apa, nagyon szeretlek! Köszönöm a dömpert! Nem is tudtam, hogy ilyen okos fiú vagy!

Logikus

- Zsombi, megyek, megnézem a tüzet.
- Jó mulatást! - kiált utána a fiam.

Anya, aki ügyes

Zsombor szereti a telet, a jégkaparás felnőttes és autós feladat, odavan érte. Én pedig a Zsomborért, így jól kijövünk. Ma amikor betettem a gyerekülésbe és elindultunk, megkérdezte, hogy be van-e kapcsolva a lámpám, mert nem látja. (Nappal volt.)

Rutinból balra tolattam ki, pedig most jobbra kellett volna, ezért visszaálltam és újra kitolattam. Amikor kettesbe tettem az autót, akkor a fiam megdicsért:

"Ezt ügyesen megcsináltad!"

Nagyon boldog vagyok!

A wc-n ül, miközben végzett nagydolgával és azt mondja, hogy
- Nagyon megoldottam a problémát.

Egy férfinél csak kettővel bonyolultabb, ha a LEGO útmutató hiányzó lapját rajtam keresik. Dühömben már bezavartam a gyereket a szobába, hogy az ő legoja, az ő útmutatója és az ő szobájában lesz.
Pár perc csend után kiabál, hogy megtaláltam és lobogtatja a lapot.
Amikor az apjával beülnek összeszerelni a repülőt, azt mondja, hogy
- Nagyon boldog vagyok!
és hallatszik a hangján, hogy tényleg az.

Eddig szigorúan tartotta magát, hogy ő Apjaneve Zsombi, de most, ha felveszi a telefont, akkor úgy mutatkozik be, hogy
- Apjaneve Zsombi Torzonborz.
De a legrémesebb, amikor Kukacmukac puszigép és össze-vissza puszilgat engem. :)

Karácsonyra pedig megtanulta a Száncsengőt. Nem mondja ki az összes szót rendesen, de a dallam mindenhol stimmel. Remélem, majd a nagyiéknál is elmondja ajándékbontás előtt. Nagyon várja már a karácsonyt, bár kicsit izgul, mert az ovis karácsony után összevesztünk, ugyanis azzal akaszt hasba mindenkit az oviban, hogy ő finnyás és 2 kanál étel után jóllakott. Szóval megfenyegettem, hogy a Jézuska összeszedi a játékait, ha nem lesz szófogadó, rendes gyerek.

Könnyű léptek

Rohanok, mint mindig, most éppen haza. Ismeretlen néni jön velem szembe. Dagadt lábfejein mamusz és vastag zokni, aprókat lép, látszik, hogy minden lépésnél belenyilall a derekába.
Nagyot köszönök, éppen úgy, ahogyan anyukám egy másik faluban tanította.
A néni megáll, rám néz. Az idegenből azonnal kedves idegen leszek.
- Jó reggelt! De jó ilyen könnyű léptekkel! Szervusz, Babám!

Néha vénséges vénnek érzem magam és sírva kiáltok a 26-28 éves lényemért, de (remélem), leszek még öregebb és ahhoz képest pedig olyan fiatal vagyok. Az út további részén csak a lépésekre figyeltem és a dombon úgy szaladtam fel, mint a fiam. Legalábbis úgy képzeltem, hogy éppen annyi energia van bennem.

Mikulás

"Nem hiszek a szememnek!" - kommentálta a ma reggeli eseményeket a fiam, amikor felfogta, hogy amíg aludt, valaki teletömte mindenféle földi jóval a csizmáját, majd az oviba menet, túl néhány jeges pocsolyán megjegyezte: "Jó napom van!"

December 1.

7 évvel ezelőtt (2004-ben) vallott először szerelmet a férjem, aki akkor még nem volt a férjem. 4 évvel ezelőtt (2007-ben) még nem tudtam, hogy terhes vagyok, pedig már az voltam (vagy azokban a napokban lettem az). 3 évvel ezelőtt (2008-ban) 3 hónapos volt a kisfiam, viszont még csak egy kósza gondolat volt a moksha.hu. 5 hónappal ezelőtt elhagytuk a várost és vidékre költöztünk, 3 hónapja óvodás nagyfiú a fiam.

A múlt szépen kiadja sorsszerű rajzolatát, szinte minden kanyart, minden hegyet és völgyet értek, de a jelen kusza. Egészen sokszor érzem magam idegennek az életemben. Most nem arról beszélek, ahogyan a napok a kötött ritmusban rohannak el mellettem és még csak nem is integetnek, hanem arról, hogy elmegyek futni (és a futás csupán kép és mégse) és a testem feladja, a lelkem pedig néz, hogy mi történik, nem erről volt szó, nem ebben állapodtunk meg.

Az íróasztalomon megint kupi van, alig jut hely a laptopnak, az otthon megint (még mindig) átmeneti, pedig helyre vágyom, hogy a gondolatok elférjenek, kinyújtózzanak és leheveredjenek.

Vidéki lét

A jobbkéz szabály szerint el kellett engednem egy vörös macskát az úton, aki egy egeret vitt a szájában.

Zárt kályhaajtónál meg tudom állapítani, hogy jó-e a tűz hangja.

A zúzmara szép.

LEGO katalógust nézeget és közben énekel:

"Bújjunk össze mint két kicsi malac."

Pár nappal később pedig:

"Bújjunk össze mizu, mizu, mizu, mizu, mizu, mizu, mizu."

(Azt se tudom, hol hallotta ezt a dalt.)

Amikor a férfiak észreveszik

- Anya tök jó a szemed. Kihúztad?
- Igen. Tetszik?
- Igen. Csini vagy.

Kóbászolás

"Anyucika, nem szabad hátrafelé kóbászolni. Tam-Ti-Tam. Nekimész balaminek."

Reggel pedig annyi volt, hogy jött egy kislány, aki hangosan köszönt a fiamnak:
- Szia Zsombi! - majd az anyukájához fordult és elmondta a tényállást. - Zsombor a főnök.

Hölgyek öröme

Megyek az utcán,
arra mint évekig hazafelé
de most tovább

kicsit fura

Királynőm

- Zsombi, vidd a szobádba az autókat.
- Betettem az ágyra, kedves királynőm!

Hello!

Myreille: george legyen a mi fiúnk
Myreille: ahogyan a fiam mondaná: komoan mondom
D: oke, na de ferfiakrol szolva felmerul a jogos kerdes, hogy szeret minket, vagy csak dugni akar, vagy csak szopatni. mert ez esetben nagyon nem mindegy :D
Myreille: legyen fülig szerelmes belénk

Sebes vonat

- Apa, mi van ide írva?
- Szerinted mi?
- Sebes vonat. - Nem azért tudja, mert tud olvasni, hanem azért, mert annyiszor néztük már a BKV múzeum katalógusát.

Új vendég: fakopáncs. Szereti a diófát.

Névnap

Reggelire gumimaci

most már megvárom a világvégét, csak utána gondolkodom a jövőn

Nem tudom, hogy melyik bolygó hol rontja a levegőt, amitől minden a feje tetejére áll és a legcsúnyább arcát mutatja, de azonnal menjen át a szomszéd házba és legyen most már jobb, gyorsan.

A google a barátom

3 éves

3 éves a fiam. (Percre pontosan.) Születésnapjára autós tortát kért. A cukrász nem vállalta, csak ostyás verzióban. Tudok-e autós tortát sütni?

Torony

Amikor volt időm arra, hogy körülnézzek, egy üres szobát láttam. Az üres szobában nem volt senki és semmi, még én sem...

Pillanat

Engem kütyü még nem babonázott meg úgy, mint a HTC 7 Trophy. Teljesen belezúgtam.

Na, vajon mi lesz a Zsombornak a jele az oviban? Nem, nem autó. Füzet!

Rántott hús

A fiamért mindenre képes vagyok, még rántott húst is sütöttem neki. Erre más pasi nem tudott rávenni.

(Megint egy életemben első.)

Köszönöm!

Zsombor teljes tudatossággal használja a köszönöm szót. Ilyeneket mond: "Köszönöm apa a homokozót!" De azt is megköszöni, ha joghurtot kap vagy építek neki egy autót.

Zsombor hátát simogatja az apja. A gyerek élvezi, mint egy macska, majd hátraszól az apjának:
- Köszönöm!
- Anyád fia vagy! Ugyanolyan kéjenc! - válaszolja az apja.

A blogger fia

Gyanútlanul a laptopom közelébe engedtem a fiamat, majd azzal szembesültem, hogy a Bugatti Car Blog oldalt nézegeti. Maholnap blogolni fog...

Játék a fénnyel

Fotó: Myreille

Csak pontosan

- Gyere, nézzük meg a betonkeverős autót.
- Nem, betonkeverős autó, hanem mixer kocsi. - mondta, lassan, nagy artikulációval, hogy pontosan megértsem, miről beszél.

Kenyérsütő vs Miri

Gyorsabban végeztem a fűnyírással, mint a kenyérsütő gép a kenyérrel. A dolog szépséghibája annyi, hogy én kb. 10 perccel korábban kezdtem, mint a kenyérsütő és nagyjából 10 perccel korábban végeztem.

Kenyérsütésben járatlanok számára hozzáférhetővé teszem azt a bizalmas adatot, hogy egy kenyér megsütése a gép számára 3 órát vesz igénybe.

Amúgy a fű jó lett, legalábbis nekem megfelel, letudtam a napi erőléti edzést, a kenyér pedig BL-80-as lisztből készül, tehát izgalom van.

Nem mellesleg egyeztettem az ovival, olyan szép dolgokat csináltam PS-ben, hogy ihaj, és hajszálgyökereket hozott a rozmaring. Szóval az élet, nagyjából, szép.