Olyan illata van az ejszakanak, mint gyerekkoromban, amikor papaeknal nyaraltam.

Az első kör fáj, mert álmosak az izmok.
A második kör fáj, mert nincs kondi.
A harmadik, hiába fáj, végig kell futni.

Ezt akkor is a csomagolásra kell írni, ha egy csomag mogyoróról beszélünk és nagy betűkkel szerepel rajta, hogy mogyoró.

Ja, és ez nem valami vicces könyvből szellemes idézet, ez maga az élet a 21. században.

Imádom! (Nem!)

Gondolom a 22. században már prémium mogyoró lesz az, amit mogyorót tartalmaz…

Sötét idők jönnek! (Nem, már itt vannak! Mikróba és mosógépbe macskát/tengerimalacot/aranyhalat ne pakolj!)

Egészen furcsa érzés, megírni 90.000 karaktert majd azt mondani, hogy vissza az alapokhoz.

Mondhatnám, hogy ezt vagy azt tanultam belőle és átjár a coelhoi bölcsesség, de inkább érzem magam bénának, mint nagyszerűnek.

Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el! Dobj el! Kapj el!

Ülök a kertben, a híreket olvasom a telefonomon, amikor hirtelen becsapódik egy madár tőlem 15 méterre. Csak azt látom, hogy nagyjából akkora, mint egy varjú és furcsán áll a szárnya. Egészen pontosan, úgy tűnik, furcsán áll a szárnya. Mintha rám nézne, de mire én vagy Micu, a macska felfoghatná, mi történt, már a levegőbe is emelkedik, karma között a zsákmánnyal. Eltelik még 10 perc, amikor a szomszéd fára visszaröppen egy feketerigó és egy rozsdafarkú.

Hétfőnként várni szoktam a péntekeket, de most egészen lassan szeretném végiggörgetni ezt a hetet. Ma még 39, pénteken már 40 is elmúltam. Túl gyorsan rohan az élet…

Ui: Ha még egyszer negyven lehetnék!- mondta pár napja Gy és a mondat azóta is itt kering bennem.

“ha optimizmusbol meg lehetne elni, kurva gazdag lehetnel mar”

*De nem a Trónok harca féle Mások…

Bárhonnan indulok, nap végére mindig ide érek.

“Több tonna” eper érik a kertben és sarkig kitárt ablaknál alszunk éjszaka.