A pünkösdi rózsák, a medvetalpak, az árnyékliliom és a gombvirág a földben, akárcsak az ajándékba kapott japánbirs. És mikor besötétedett elkezdett esni, remélem, ennek örülnek az új növényeink. Zsombornak és nekem tetszett a tavaszi eső-föld illat.

Minden deja vu egy belső hegyomlást idéz elő és inkább aggódással tölt el, mint örömmel.

Egy régi oldal a piros füzetből:

Éva Zeisel: “Élvezem, ami eszembe jut. Olyan sokáig kontrolláltam a gondolataimat, most már élvezem, ami eszembe jut.”

65 olvasatlan levelem van. Hosszú lesz az éjszaka…

Kicsit elgondolkodtam, amikor öltöztem, és én, aki legszívesebben csak feketében járna, magamra vettem egy smaragdzöld nadrágot, egy lila felsőt, egy narancssárga kabátot, egy szürke cipőt, szóval színes voltam veszettül, még szerencse, hogy világoskék csík volt a kabátomon is és a cipőmön is.

Az arany táska meg feljebb lépett eggyel a kívánságlistámon.

“Moszkva szerint [többféle névvel helyettesíthető, most éppen Janukovics-csal aktuális a mondat] hívta be az oroszokat.”

Én az oviban, búcsúzáskor: Zsombi, jó legyél! Ügyes legyél logopédián!
Zsombi: Rendben, ana, megpróbálok a jó oldalra állni.

Ma megírtam egy cikket, ami dec. 1-jén fog megjelenni és tavaly dec. 27-én fotóztam hozzá. Persze, hol van még karácsony…

Eltelt 2 hónap, elkezdtük a harmadikat. Annyi minden tűnik távolinak, aztán hirtelen itt terem, amit pedig közelinek remélek, egyszerűen messze van.

Egészen viccesen szórakozik velem az agyam a REM fázisban: összekuszálja a valóságot és a lehetséges alternatív valóságokat. A végeredmény és az ébredés Mátrix-szal vetekszik.

A man’s got to do what a man’s got to do (john wayne)

“…Utána megissza a maradék bort, és talán kibont egy másik üveget is. Ez a töménytelen sok feléje áradó melegség és megértés felébresztette benne a vágyat, hogy a sárga földig leigya magát.”

Ha lelkesen eszem a brokkolit, Dani is lelkesen eszi a brokkolit. Ilyen egyszerű.

“A hit- és erkölcstanoktatásra vonatkozó nyilatkozatot is a beiratkozáskor kell megtenni a szülőnek!” Az erkölcstan könyvből láttam részleteket, és az úttörők 12 pontjára is (nagyjából) emlékszem és nem vagyok boldog, hogy ilyeneket vertek a fejembe gyerekként. A hittanórákra szintén emlékszem – a parókiára jártunk, kevesen, nem volt divat -, meg arra a csalódásra is emlékszem, amit a vén Kajetán és a bandája miatt éreztem, amikor a keresztes háborúkat tanultuk történelemből.

Mielőtt a nagyobbik a hátamon landolt volna, azt álmodtam, hogy Jay-Z vár egy régi, budapesti ház előtt – bár azt a házat még sohasem láttam, de tudtam, hogy Budapesten vagyok -, majd egy szokásos kapualj után egy sárga, fa csigalépcsőhöz érek és elindulok felfelé, de hullik a por és félek, hogy szétesik.

715 új bolygó a Tejútrendszerben. Persze, ezek nem most gurultak ki a gyárból, csak innen a Földről újak.

Egészen sok a deja vu – és azt is tudom pontosan, hogy álmomban láttam ezt és a csalódás és a fájdalom másodszor csak azért nem olyan mély, mert az kattog a fejemben, hogy ez már meg történt velem, álmomban, 1-2 évvel ezelőtt – és egészen sok az alvás után sírástól dagadt szem, pedig egy könnycsepp se gördült ki a szememből. és ha azok az álmok is valósággá válnak… akkor szépet és jót szeretnék álmodni.

a “kinyílott a pitypang” után itt a kettes fázis, herezacskó-vasalás

Fogj egy tányért és vágd földhöz.
Kész.
Eltört?
Igen!
Most kérj tőle bocsánatot!
Bocsánat!
Ugyanolyan lett mint volt?
Nem!
Most már érted?

Tegnap megérkezett az új családtag, Osztriga. Kötött puff. Én meg puffkirálynő lettem és az a herceg ülhet a trónra, aki aznap jól viselkedett.

Az élet mesés. A fiúk a puffon ülnek.

És vannak kavicsok, amelyek csak zuhannak, zuhannak, zuhannak, és nem tudják hogy hova és meddig. A miért már rég nem kérdés számukra, mert a tavasz és a csörgedező folyó állandósága már csupán múlt, a jelen a zuhanásról szól. Vagy nem is zuhannak, hanem mozdulatlanok? Lebegnek a semmiben vagy éppen ők ugyanolyanok, mint eddig csak a világ fordult ki a négy sarkából. Persze, a világ nem olyan, hogy kifordul a sarkaiból. Általában nem olyan, de bármi előfordulhat…

Vajon hányszor találkozunk valakivel, mielőtt először igazán? A kettesen rendszeresen összefutok egy kamionnal. Csak azért figyeltem fel rá, mert nagyon jellegzetes a festése. Ami vicc, hogy nagyjából mindig ugyanazon a szakaszon találkozunk, de sohasem ugyanazon a napon vagy ugyanabban az órában. Mi a véletlen és mi a sorsszerű? Megint a Serendipityhez jutottam.