Mennyiség?

Több mint 9900 képet fotóztam már ezzel a géppel. Elölről kezdte a képek sorszámozását.

Méhkas

Valami nagyon furcsa készülődik, mert fél óra alatt a harmadik méhecske téved be a lakásba.

Csillagász lesz?

Éjjel, amikor aludnia kellett volna, de nem tudott, a Fül megbűvölve nézte a Holdat és a Jupitert. (A mi ágyunkról, ami rontott valamit a romantikán.) Olyan fényes volt mindkettő, hogy a város közepén a tetőablakból is látszott.

729 nap

Két évvel ezelőtt már a kórházban voltunk, a szülőszobán, de már alig emlékszem, mi hogyan történt. Viszont azt az emléket, amikor először megláttam a fiamat, holnapra tartogatom.

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült két év. Nem is érezném az idő múlását, ha nem látnám Zsombor fejlődését, változásait. A minap elővettem azokat a ruhákat, amit újszülöttként hordott. Már nem is emlékszem, milyen pici volt.

Most ott tartunk, hogy este, kicsit paprikásan, közöltem vele - miután egész délután nem akart leszakadni a Nyúlról, még olvasás közben is a szájában volt, hogy "ki fogom baszni a kukába ezt a nyulat". Erre a gyerek fogta magát, kirohant a konyhába, kivitte a kukába a nyulat és nagy nehezen bele is gyömöszölte.

Valamelyik szakkönyvben azt olvastam, hogy a Nyúl Zsombor átmeneti tárgya és az anyáról (azaz rólam) való leválást segíti és még kimosni se kellene. Én néha ki szoktam mosni mert a rácsorgatott tisztességes nyáladagon túl a fiam rendszeresen feltakarít a Nyúllal és ugye most már a kukát is megjárta szegény, szakadt fülű pára.

Szintén a nap élménye, hogy a gyerekem tisztán és érthetően kimondta: autó, de megismételni nem volt hajlandó.

Rengeteg cukiságot tud. Az egyik kedvencem a biciklizés. Hanyatt fekszünk, a hatalmas (legalábbis az ő lábához képest hatalmas) talpamhoz teszi a talpát és tekerünk. A folyamat nem tart sokáig, mert általában nem bírja kacagás nélkül, de a végtelenségig szereti ismételni. Nekem meg nem rossz hasizom erősítő. Azon is remekül szórakozik amúgy a gyerek, ha ráül a bokámra, én felüléseket csinálok, mellékesen pedig kukucsot játszunk.

Még anyuéknál meg akarta kóstolni a kólát. Kapott egy kicsit és amikor a buborékok ellepték az arcát megráztam a fejem, hogy nem, nem jó. Ő is összehunyorította a szemét - ezek szerint így grimaszolok - és visszaismételte. Na, most ha valami finommal találkozik, akkor rázza a fejét és nemet mond. Kicsit összekuszáltam a biteket, ami azért nagy baj, mert Reléagy kíváncsisága kattanástól kattanásig tart. Meghall valamit és már megy is azzal foglalkozni. Ezért néha tűzijátékot akar nézni napközben, befekszik az ágyba és betakarózik, és morog, ha kiejtjük az oroszlán varázsszót.

Zsombor és anya

Ma egy tucat buszt és autót rajzoltam. A legutolsó autóba berajzoltam apát (appa), anyát és Zsombort.

Fürdés, öltözés és víz elfogyasztása után, Zsombor odaszaladt a táblához és rámutatott anyára és azt mondta onya, majd rám mutatott. Megkérdeztem tőle, hogy hol van Zsombor. Megmutatta magát az autó hátsó ülésén a gyerekülésben, majd rámutatott a hasára.

Napról napra jobban beszél, de nem a szavak elejét, hanem végét ismétli. Már azt is tudja, hogy a twist-re táncolni kell, de bármilyen popzenére úgy rázza a fejét, mint a Diszkópatkányok az autóban.

Reléagy

Reléagynak eszébe jutott a tűzijáték, ránézett a rajzra, ahol tűzijátékot rajzoltuk le, amit 20-án este az apjával az ablakból nézett. Lerajzolni is azért kellett, mert eszébe jutott és látni akarta megint.

Most ott ugrál az ablak előtt, hogy nézne egy kis tűzijátékot, hiába magyarázom neki, hogy az este csak van és évente egyszer.

Myreille az Irodalmi Centrifugában

Myreille, aki én vagyok, irul és pirul, mert írtak róla az Irodalmi Centrifugában.

Csak lány utódok

Anya csak egy van

A kis franc nem csak azt tudja hihetetlenül bájosan mondani, hogy "légyszi", hanem most már olyanokra is képes, hogy lefekvés előtt az apja öléből átkéredzkedik hozzám, mert az esti italt (víz cumiból) a legjobb az én ölemben elfogyasztani.

Egyre többet dumál, de én nagyon sokszor nem értem, hogy mint mond nagyon komoly képpel és nagyon komolyan artikulálva. Persze, ha nagyon értetlen vagyok, akkor kézen fog és elmutogatja, hogy mit akar, vagy egyszerűen arrébb pakolja a lábaimat, mert nem tud másként a nappaliban biciklizni.

Tudja, hogy a zenére táncolni kell és ami tetszik neki, arra énekel is, és nagy kedvvel ismétel vissza mindent.

Buszok, villamosok, trolik, boldogság

Zsombor születésnapi ünnepségsorozata, amely néhány hete az állatkertben kezdődött, majd vidéken csiga etetéssel és buborék fújással fokozódott, most a BKV Múzeumban folytatódott. A Fül határtalan boldogságban úszott, jött-ment, rohant, kicsit sírt, mert egy nem túl gyerekbarát tűzcsapot lefejelt, ült vezetőfülkében, ült a busz minden ülésén stb. A búcsúzás sikerült könnyesre, mert ő még további órákat maradt volna és a múzeumi nénik, akiket azonnal elbűvölt, még adták is alá a lovat.

Az apjától kikönyörgött egy buszt. Sajnos műanyagból hajtogatott vacak, pedig vettünk volna neki rendes játékbuszt, de olyat nem árultak. (A belépőjegy igen családbarát, a múzeum remek, de el nem hiszem, hogy ha kicsit ötletelne még a BKV, akkor a veszteséget ne termelné ki ez az múzeum.)

Amikor a Rómain meglátta a hajókat és a hekket, megenyhült irányunkban, jóllakott, majd fél pillanat alatt elaludt, de sikerült úgy felhoznom az autóból, hogy picit megébredt, de azután folytatta az alvást.

Az apja is kidőlt a kanapén, én pedig fényképeket válogatok.

Vidéki csendélet

A vidéki élet megtette a hatását. A busz mellé, mint úton felismerhető jármű, becsatlakozott traktor (trao) is. Kapott is egy kis zöldet, mármint traktort és most a Nyúl mellett a kis zöld traktort is viszi aludni.

A csigák iránti érdeklődést kiszorították a szőlők. Tegnap este ugyanis felfedezte a fiam a szőlőtőkéket és próbált róla bármi ehetőt megszerezni. Végül kapott szőlőt, érettet, de most nem adta elő, amit az áruházban a sajtpultból megszerzett műszőlővel, miszerint mindenestül tolta az arcába, hanem úriasan leszemezte.

A városi kutyákhoz szokott gyerekem minden kutyának mond egy vau-vau-vau-t, amivel hihetetlenül felingerli az amúgy is idegbeteg, kerítésnél ugató ebeket. De cicasimogatásban is profi lett a Fül.

Tegnap este kint voltunk a szőlőben és olyan nagy játékot csaptunk (labdázás, autózás, buborékfújás, kergetőzés), hogy a végén még a murván is képes volt gyalogolni a labdáért. Persze, az összes apró kő szúrását végigsziszegte.

Én még mindig nem olvastam egy sort sem, viszont voltam futni, nagyjából 1 km-t, kicsit belehaltam, de azóta lépcsőzéssel küzdök az izomláz ellen, na meg valahogy fel kell jutni az emeletre. Itt vidéken, ahol nő a parlagfű, mint a ligetszépe, nem vagyok allergiás. Illetve kicsit, ami annyiból merül ki, hogy érzem a szemem.

A reggelek a legnehezebbek. Ma alacsonyan szálló motoros repülő ébresztett minket, tegnap a kutyalánc. De voltunk vendégségben és a fiam teljes csodálattal fedezte fel, mi minden egy kétlányos család játéktárában, de végül a vonat volt a nyerő játék, illetve a játék fűnyíró.

Homlokomon a ránc

A napokban ráncot aludtam a homlokomra. A pasim szerint nem is ráncnak tűnik, sokkal inkább egy eddig elrejtett gyerekkori heggel gyanúsított meg. Remélem, a párhuzamos életek egyikében sem lett nagyobb bajom, amikor a sebet szereztem.

Kentem rá jó sok szemránckrémet, de nem használt. Éjszaka viszont úgy aludtam, mint a gésák. Nyak kitámasztással. Egyszer, hajnalban felébredtem, és akkor hasra fordultam, belefúrtam az arcom a párnába, de felijedtem és visszafordultam, nehogy mélyebbre vasaljam arcomon a ráncot.

Amúgy kezdődik az allergiám. Szemdörzsölés, tüsszögés és orrfújás. Persze, először azt hittem, hogy megfáztam. Annyira nincs betegségtudatom (vagy mifene), hogy 2 nap alatt jöttem rá, hogy ez allergia.

Betűtenger

Nagy gondban voltam, hogy vajon két könyv elég lesz-e nekem a nyaralás idején, ezért bepakoltam egy újságot is. Ehhez képest még egy betűt nem olvastam, viszont több kilónyi betűt láncra fűztem.

Végtelen

Leültem, hogy arról írjak milyen végtelenül fáradt vagyok, de kinéztem az ablakon és hosszú ideig bámultam a fát, ami az elmúlt 6-8 évben nagyon nagyra nőtt. Közben a gyerekem már nem kiabál a másik szobába, mintha nyúznák. Persze, a hiszti most is csak két perc volt és győzött az álmosság, de belőlem sokat kivett.

A falusi este illata helyett valami párás, öblítő szagban ülök. Nem kapok levegőt.

Tihany, Budapest Bár satöbbi

Randiztunk a férjemmel. Lementünk Tihanyba, beültünk egy cukrászdába és kávézás közben a felhőket nézegettük, sétáltunk, majd Budapest Bár koncert, végül autózás az éjszakában.

Ma reggel negyed tizenegykor keltünk.

Tudatalatti találkozások

[13:36:18] D: 45 percebe telt a tranzakció, plusz cicszünet
[13:36:18] D: a dolgozók részéről
[13:36:33] Myreille: ilyenkor úgy szégyenkezem az ország miatt
[13:36:45] Myreille: mert jöhet a Tony Curtis, ha így viselkedünk
[13:36:48] D: ő [aki nem magyar, de Magyarországon próbált ügyet intézni] azt mondta, írjunk könyvet, viccesebb lesz, mint Terry Pratchett
[13:37:17] D: cicszünet???? atyaég, egyre durvábban gepelek
[13:37:40] Myreille: a költő számlájára írom
[13:38:03] Myreille: de éppen azt akartam írni, hogy kelet-európai ciciszünet - tuti bestseller
[13:38:09] D: nem, ez a kis billentyűzet és a helytelen kéztartás, plusz a billentyűk alá beszoruló mindenfele koszok és morzsák miatt van
[13:38:28] Myreille: vagy tudatalatti :D
[13:38:31] D: is
[13:38:36] D: de a cic-nek semmi értelme
[13:38:53] Myreille: ezért automatikusan kiegészíti az ember cicire :)
[13:39:02] Myreille: kis kelet-európai ciciszünet
[13:39:05] Myreille: tiszta Hrabal
[13:39:08] D: akkor az a te tudatalattid, bocs :D (maga rajzol folyton pinákat)
[13:39:32] Myreille: a lényeg, hogy a tudatalattinkat tartsuk távol egymástól :)
[13:39:43] Myreille: te, ezt kiposztolhatom?
[13:39:52] D: perszehogy :D
[13:40:01] Myreille: kösz
[13:40:08] Myreille: cicire gyűlik a nép :)

Nagyapák, anyu és én

Egész korán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a könyvek iránti olthatatlan szenvedélyemet anyai nagyapámtól örököltem. Nem tartoztam azok közé a gyerekek közé, akik szenvedélyesen vetik magukat a betűk titkos világába. A Tüskevár kínálódás volt, anyunak ott kellett ülnie mellettem.

Főzésre is csak főiskolán adtam a fejem, illetve egyszer korábban is be kellett fejeznem egy paradicsomos káposztát, azonban a káposzta túl lassan főtt, sietni akartam, túl korán tettem bele a sűrített paradicsomot, így végül dolgozni kellett a fogakkal rendesen. Abban az időben anyu egy lyukas garast se adott volna azért, hogy én egyszer megtanulok főzni.

Amikor az újságba fényképezem az ételeket, eszembe jut apai nagyapám, aki mesterszakács volt és bár nem ismertem őt, de úgy látszik, mégiscsak nyomott hagyott az életemen. Persze, főzni nem genetikusan tanultam meg, hanem kislány koromban anyu mellett. Mert bár nem csináltam, mindent láttam. Miután megvoltak az alapok a receptek már nem jelentettek kihívást.

Amúgy az íróasztalomnál az első két kép a két nagypapám. Szóval, ha felnézek a laptopból, akkor őket látom először. Anyuról pedig divatlapba illő képeket őrzök, ha megengedi, egyszer megmutatom a nagyvilágnak is.

Buli délelőtt 11-kor

A fiam kézen fog, a táncparkettre vezet (értsd: a nappali közepére) és felkér táncolni. Topog, pörög, rázza a fejét. A világ legjobb táncosa.

Enigma

Amikor már úgy érzem, hogy beletörődtem - és nem a beletörődtem a legjobb szó az érzéseimre -, akkor hirtelen minden összedől, megkérdőjeleződik és ezernyi darabra hullik. Évszázadokra vagyok egy taoista szerzetes nyugalmától. Megint arra kell rájönnöm, hol van a lent, hol van a fent és én hol vagyok, vagyok-e egyáltalán.

Sípol a tüdőm, levegő kellene.

Szederbokrok

Élénken emlékszem arra pillanatra - bő 20 éve lehetett -, amikor nagyapám büszkén mutatta a szederbokrokat. Egyet az ajtó elé ültetett, egyet pedig a málnás mellé.

Nem hozott engem lázba a szeder, nem is értettem, miért olyan nagy kuriózum és miért jobb a nagyobb, nemesített, mint az apró pici, amit bárhol lehet enni.

De a szederbokor is olyan lehet, mint az olajfa. Dédunokájának ülteti az ember.

Ott álltak ketten, a dédunokák és pillanatok alatt lelegelték az összes fekete szemet.

A fiam - nagy büszkeségemre - vérbeli falusi gyerek. A szeder bokorról fogyasztása mellett nagyon gyorsan megtanulta a csiga kergetést és keresést és akkor se jön zavarba, ha egy pocsolyát talál a köves úton, azonnal tudja abba kavicsokat kell dobálni. Sőt, a kutyának is visszaugat, majd elmegy ismerkedni vele, sőt több száz métert is hajlandó gyalogolni egy markolóért.

A csokinyúl megszerzésére mindenkit felhasznál. Először a dédit, majd az unokatesót, aki csak kicsit magasabb nála, de a fiam már nyújtózott, hogy ketten magasabbak és ha senki se érti, hogy mit akar mutatni, akkor majd ő elveszi.

Zseniális és olykor idegtépő, ahogy a gondolatok kergetik egymást a fejében. Az utcán a repülőt mindig meg kell nézni és most azzal vág fel, hogy az arra járó kiscsajoknak is megmutatja. (Tehát a járművel felvágás a férfiaknál genetikus.) "Nyökögésével" lelkesen magyaráz a lányoknak, majd amikor azok tovább állnak, fut utánunk. De a Briósban is úgy közlekedik, mintha az ő felségterülete lenne. Kézen fogja a pincérlányt és felvezetteti magát a játszórészhez, illetve megfeszülten kéri a kisautót, amit meglátott. Cserébe a frissen facsart narancslevet szívószállal fogyasztja.

Olykor még bepróbálkozik a hisztivel, de legtöbbször 3mp alatt felhagy vele. Viszont ez a nemkedés egészen embert próbáló. Zsigeri válasza a nem, még szerencse, hogy néha mondja az igent is.

Fáj a vállam

A testem nagyon pontosan mutatja, amikor a határaimat feszegetem. Szerintem az átmulatott éjszakával még kiegyezne, de a szóláncokat nehezen bírja. Amúgy is inkább futni menne. (Fél öt, érdemes ilyenkor még lefeküdni?)

Mellesleg ma megkötöttem 55 db masnit és közben befejeztük a Vámpír naplók első évadát.

Az életemből még mindig hiányzik egy hét, amikor a világ nem haladna, csak én érném be magam, de annyit alvás nélkül nem bírok.

Nemkedés

- Zsombor, gyere ide!
- Nem.
- Kérsz kenyeret?
- Nem. Nem.
- Szeretsz?
- Nem.
- Adsz puszit?
- Nem.
- Kérsz csokit?
- Nem. - majd rám néz, mert eddig fontos rajzolni valója volt, kicsit gondolkodik és azt mondja, hogy "gen". Ami nála az egyértelmű igen. (Kapott is egy falat csokit.)

Amúgy az egész beszélgetés úgy kezdődött, hogy azt akartam szemléltetni az apjának, hogy a gyerek mennyire tudatosan mondja a nemeket.

17. oldal

Nők Lapja 30. szám (2010. július 28.) 17. oldal. Myreille benne van a Nők Lapjában. Megcsináltam a szerencsémet a neten - hobbiból hivatás cikk és 4 bloggerlány: figurka, fűszeres eszter, panyizsuzsi és én.

Paplan, eső, szél

A hűvös, eső, már-már borzongató szél való nekem. Estére elővettem a paplant, de a lábam kidugtam.

Egészen jól haladunk a Vámpír naplókkal és sokkal izgalmasabb is, mint először hittem, de ma az Eredethez lenne kedvem.

Hétvégéről hétvégére egyre több szempont kerül az "Így akarok élni a következő tíz évben" listára.

Amikor az ember agy olyan, mint a szivacs

Elméletben eddig is tudtam, mekkora csoda az ember, de a fiamon látni a világ legjobb érzése. Fül tegnap azzal kápráztatott el, megtanult felmászni a kötélhágcsón. Egyszer megmutattam neki és tudta, sőt azt is tudta, hogyha azt mondja nekem lgyszilgy (légyszi, légyszi, légyszi), akkor felemelem, és csak egyet kell másznia.

Majd átrohan a hajón - ez ilyen nagy tárgy a homokozó közepén - és lecsúszik a csúszdán. És ez a lényeg. A csúszás.

A héten tartottunk majdnem szülinapot. Villamosoztunk és plázáztunk. Utóbbi egy vidámparkkal ért fel a gyereknek, nekem meg ügyintézéssel. Füli megtanult mozgólépcsőzni saját lábon, bemehetett azokba az üzletekbe, amelyik megtetszett neki. Legnagyobb reményeket egy női fehérnemű üzlet iránt táplált, amelynek kirakatában fekete macskák üldögéltek. Belül csak apró csipkéket talált, azok (még) nem hozták lázba. Viszont kedvére üldögélhetett nagy autókban. (Nem, nem szoktam neki pénzt bedobni, jégszívű szülő vagyok.) Ebédre sajtburgert ettünk - nem, játékot nem kapott -, de olyan helyen, ahonnan villamosokat és buszokat lehet látni ebéd közben. Szóval majdnem a mennyországban jártunk.

A szombat reggelt most is a Briósban kezdtük. Reggelivel. Zsombor megtanult szívószállal inni - a csőrös poharakat nem szereti, de pohárból már tud inni egyedül - és rengeteget játszott, amíg mi elolvastuk az újságokat, megittuk a tejeskávét. Stílszerűen elfogyasztott egy brióst, majd fellépcsőzött az ötödik emeletre. Saját lábon. Utána a kanapéra vetette magát és lecsökkent mozgékonysága, de most boldogság van, mert éppen Bob, a mester megy, azt pedig nagyon szereti.

Az események hatására azt érzem, hogy kevés vagyok a fiamnak. A játszótéren is odamegy gyerekekhez, barátkozik, akit megszeret - tegnap találkozott egy másik kisfiúval, akinek volt játék trolija -, annak társaságát keresi. Májusban bölcsődére nem gondoltam, de gyerektársaság, élmények és sok-sok újdonságra szüksége van a fiamnak, nincs mese. (Hova lehet vinni egy két éves gyereket mozogni, játszani stb.?)

Évfordulós mizéria

Azért jó blogolni, mert az ember feledékeny lánya meg tudja nézni a saját blogjában, hogy mikor is lesz 8 éves a blogja. Már csak hármat kell aludni.

Esőre várva

A fiúk (a fiam és a férjem) a tévében a Tour de France-ot nézik, bringák és autók, juhé, a számítógépen pedig  a műholdképet. Nagyon lassan érkeznek a felhők és a hidegfront.

Reggel hatkor keltünk, fél nyolcig már sétáltunk egy nagyot, megreggeliztünk, elmentünk vizet és dinnyét venni, majd tíztől a túlélésért küzdünk.

Napi érdekes pedig Myreille a nol.hu-n gasztrobloggerek között. (Ígérem, a következő "nyilatkozatom" előtt nem kóstolok sört és nem is leszek ilyen nagyon zavarban.)

A bennem élő kocsis

Napok óta a kereszthuzatban reménykedem. De most az udvari ablakot be kellett zárnom, mert valaki elővette és használja a motoros fűrészt. Káromkodom. A házak között remekül felerősödik a hang, amit a fiam ki nem állhat. Tehát sír, ráadásul alvási idő is van, tehát nyűgös is, én meg bezárom az ablakot és szaunázom. Csak azt tudnám, hol van a szauna utáni jeges fürdő...

Nem marad más, mint az agykontroll. Vajon el tudom hitetni a szervezetemmel, hogy nincs is olyan meleg, csupán 26 fok...

4444+1. bejegyzés

Én vagyok a hülye, mert nem veszem komolyan magam - pedig már tudhatnád édes lányom, hogyha egyszer valamit a fejedbe veszel, az elkezd megvalósulni és a viselkedésedre egyáltalán nem mentség, hogy a lottó ötöst se te nyerted meg a múlt héten. Mert még mindig a 34-es listánál járunk, nem kellene ugrándozni, kapkodni.

Csak szépen, ahogy csillag megy az égen.

Annyira izgulok, hogy még álmosnak se érzem magam.

Szóval a 34-es lista egyik pontja, a koncertre menni, ha minden igaz és úgy állnak a csillagok is, augusztus elején megvalósul...

Alma másként

- Mit szeretnél vacsorára?
- Cidert.

És a férjem hozott!

Kicsit...

...
nagyon
izgulok

Mi változott az elmúlt 8 év alatt?

Vettem nadrágot, de tegnap a fő szempont az volt, hogy ideális választás legyen a játszótérre, nyolc évvel ezelőtt viszont csak buliszerkót vásároltam.

4441

Rohadt madarak! Ilyen zajban nem lehet aludni, pedig finom, hűvös a hajnal, kedvemre való.

Most akkor...

...pontot teszek ennek a hétnek a végére és lefekszem aludni. Tudom, hogy a naptár szerint már elindult a jövő hét, de teszek rá.

Felhőtlen boldogság

Végre előszedtem és szembenéztem a listámmal

1. Fogyni 15 kg-ot - dehogy sikerült, viszont a születésnapom óta elkezdtek olvadozni a kilók. Nem gyorsan, de végre elindult valami
2. Venni egy fekete kabátot
3. Venni egy fekete cipőt
4. Elvinni Zsombort állatkertbe születésnapom után volt, de jött Zsombi tesója is, így érdemes volt várni
5. Randizni a férjemmel
6. Elmenni kozmetikushoz (legalább háromszor) a második születésnapom után jött össze, de kipipáltnak tekintem
7. Saját konyha - messze még a hajnal...
8. Rendes késkészlet - ebbe a konyhába már semmit se veszek
9. Venni egy ezüst cipőt - tényleg szeretnék én egy ezüst cipőt? vettem helyette magassarkút, amit 16 éves kamaszlány is megdicsért
10. Kökörcsint fényképezni a Sas-hegyen
11. Beszerezni egy rusztikus fadarabot a fotókhoz - a férjem már megígérte
12. Újratelepíteni a gépem lett új gépem
13. Megírni a moksha.hu médiaajánlatát (hogyan kell olyat csinálni?) szabadnapot tartani
14. Közös családi fotó - még nincs
15. Jó képek rólam és Zsomborról lett, de rendszeressé kell tenni
16. Elmenni természetgyógyászhoz
17. Új ágy - messze még a hajnal
18. Rájönni, hogyan működik a videokamera - nem haladtunk ezzel egy lépést sem
19. Rájönni, hogy lehet videot megvágni és feltölteni - és ezzel sem
20. Megtanulni a szuflé készítés trükkjét - teljesen elfelejtettem, felírom a 35-ös listára is
21. "Behúzni" (még februárban), amit az Univerzumtól rendeltem pénz címszó alatt - mondom, lottó ötös
22. Koncertre menni - ez egy nagy talán, talán összejön, de pszt, nem kiabálom el
23. Elmenni nőgyógyászhoz - nem voltam
24. Bilire szoktatni Zsombort - elkezdtük, de még messze a vége
25. Varrni/venni egy táskát, amibe mindent bele tudok pakolni, ha babakocsi nélkül megyünk a Füllel - kaptam egy táskát a férjemtől, ami pont jó
26. Elolvasni: Ulickaja: Kukockij eseteit - félbehagytam, mert untam, de helyette elolvastam Gaimantől A temető könyvét és a Szerelemes szélhámosokat, mindkettő remek volt
27. Elolvasni: McCarthy: Az út - és persze többet olvasni, mint most
28. Rászokni a rendszeres mosogatásra
29. Utolérni magam (ne legyen elmaradt levél, cikk vagy bármi) - reménytelen, vannak pillanatok, amikor utolérem magam, de utána mindig rám omlik a fél hegy
30. Tavasszal rendszeresen futni - reménytelen, vagy a térdem rossz vagy senki se tud vigyázni a gyerekre, amikor futhatnékom lenne. Most éppen abban bízom, hogy megnyerem a lottó ötöst és a gyerkőc lassan tud annyit bringázni, háromkerekű motoron, hogy jöjjön velem.
31. Zsombort megtanítani bringázni nem kétkerekű, hanem motor, de nem számít
32. Most már tényleg megírni, ami a fejemben van - csak a jegyzetek nőnek, de bátorságom még mindig nincs nekiülni, amúgy meg volt egy alkotói válságom a megszűnt anya lettem miatt
33. Reggel croissant sütni a pasimnak
34. Rendet tenni a lelkemben

Több mint félsiker. Ideje nekiállni a 35-ös listának.

Lila

A barátnőimtől nagyon sok ruhát kaptam az elmúlt egy évben és meg kellett állapítanom, sokkal ügyesebben választanak nekem, mint én magamnak.

A tökéletes amerikai álom pedig az, hogy bemész a boltba, megveszed a ruhát, kifizeted, a pénztárnál becsomagolják, nem flancosan, csak egyszerű selyempapírba, és amikor hazamész, kibontod, éppen úgy érzed magad, mintha ajándékot kaptál volna. Nekem ez az "életérzés" sokkal jobban tetszik, mint papírszatyrokkal rohangálni.

Szauna, felderendő jövő saböbbi

Szemben egy nagyon jó lakás épül. Innen is látszik, hogy jó a koncepció, bár ez most kevéssé vigasztal, ugyanis a nagy zaj miatt a lakás szaunává változott. A gyerekem alszik és én örülök, hogy éppen elfelejtette, ki is lehet mászni a kiságyból, a motoros fűrész hangját pedig ébren se kedveli.

Ma lefekvés előtt megpuszilta mindkét Nyulát, majd átölelte őket és elaludt. Kezdek féltékeny lenni ezekre a tapsifülesekre.

Egészen sok tervem van júliusra, csak az a baj, hogy nem tudom, hogyan sakkozzam össze. Valamelyik programról le kellene mondani, de én egyikről se akarok...

Eredményhirdetés

Győztem! Zsombor az ágyában alszik és ott is aludt el.

A lakás rohan és az elmúlt 2,5 órában semmi mást nem csináltam, csak neveltem a fiam. (Valaki mondja, hogy megtérül...)

Amúgy most kellene felkelnie, hogy elmenjünk egy találkozóra. Egészen gorombán keresztbe tudja húzni a terveimet.

Lehetetlen helyzetben

Valami határozott és hatásos lépésre lenne szükség, de mivel minden ötletem kudarcot vallott sértődötten leültem blogolni, a fiam pedig, ugyancsak sértődötten, a kisautót tologatja a könyvespolc szélén.

Megpróbálom összeszedni magam, de éppen túl vagyok egy szívrekedésen.

Egy óra "nem akarok elaludni és ebben a hülye kiságyban kell lennem" után a fiam gondolt egy nagyot és kimászott. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa hangok érkeznek a szobájából, bementem, a gyerek denevért játszott (fejjel lefelé lógott) a kiságyból. Még időben elkaptam, mielőtt lefejelte volna a parkettát.

Gyorsan felhívtam az apját, aki annyit mondott, hogy "ugye, mondtam", mert amikor nagyon összevesztek a Füllel, akkor kimászott (mármint a Fül), de azóta, talán ennek már 2 hete is, meg se próbálta. Kérdeztem, hogy akkor most mi lesz, de az apja megnyugtatott, hogy semmi gond, majd akkor szereljük le a kiságy oldalát, ha magabiztosan mászik ki.

Oké, gyerekem, akkor alvás van, itt mellettem a kanapén. 2 perc után jeleztem neki, hogy ha itt nem megy, akkor megy vissza a kiságyba. Nem ment, a Fül ment. Leselkedtem. Úgy lendítette a lábát, tornázta fel magát, mintha évek óta ezt gyakorolná és már a vérében van. Kimászott. Visszatettem. Kimászott. De ekkor már nem fejjel lefelé, hanem talppal érkezett a földre. Visszatettem, kirohantam a kameráért, de amire beértem, már kint volt. Visszatettem és lefilmeztem, ahogy kimászik.

Innentől jön a neheze - éppen a napokban dicsekedtem mindenkinek, milyen könnyű nálunk az altatás -, le kell szerelni a kiságy oldalát (20 centiről csak kisebbet esik, mint kb. 70-ről) és rá kell venni az akaratos kisgyereket, hogy megszokja az alvás új módszerét.

Most is halálosan fáradt, de nem akar aludni...

Mosás, fodrász, karalábé főzelék satöbbi

A férjemmel új szavunk van a szexre: mosás. Nem részletezném, de muszáj feljegyeznem, mert nem akarom elfelejteni ezt az időszakot.

Az elmúlt napok mozgalmassága után a mai este igen csendes. Nálunk nyaralt L és nekem eszembe jutott az a nyár, amit szakközép előtt A-nál töltöttem. Most is volt zöldbab főzelék, sőt ma még karalábé főzelék is, mert a tojás észrevétlenül eltűnt a hűtőből és a fodrász, bevásárlás után nem volt erőm újból lemenni.

Fodrásznál nem én voltam hanem a Fül. Tegnap este egy nagy hiszti után megrövidítettem a gyerekem haját, de nem találtam elég rövidnek, így elvittem fodrászhoz. A lepelt nem bírta a gyerek, így még a bőröm alatt is a gyerek haja szúrt. A gyerek viszont irtó jópofa lett. Vagányabb és csintalanabb.

Szeretem, ahogy a világot átszűri magán és eljátssza. Legújabban a Nyulat felteszi a dömperre és tologatja, vagy fel ül ő is és maga mögé csapja a Nyulat és úgy közlekedik. Egyre többet gagyog, ha megtetszik neki egy szó, akkor visszaénekli a dallamát. (De nem a szavak elejét mondja, hanem a végét.) Néha a Nyulat felteszi a kanapéra, elé ül, magyaráz neki és végül megpuszilja, de a legjobb, amikor hozzám bújik. Nem akkor, amikor fáj valami vagy megijed, hanem csak úgy, mert szeret a közelemben lenni.

Hétfő délelőtt az állatkertben

Megkezdtük Zsombor születésnapi ünnepségsorozatát az állatkertben. A legnagyobb sikert a Bobcat, az állatkerti kordé, a zsiráf, az elefánt és a kecskék aratták.

A fordulat, amire hónapok óta várok

Az életem percre pontosan 2010. június 23-án, 15:49-kor változott meg. Nem tudom, hogy melyik bolygó hol állt és mit csinált vagy mit nem csinált, de kaptam egy levelet, hogy másnap van-e kedvem/lehetőségem Tihanyba menni. Kedvem még csak volt, de lehetőségem a zéróhoz konvergált.

Négyig felforgattam anyu életét is és rábeszéltem, hogy aludjon nálunk. Szerencsére nem kellett sokat győzködni, tehát másnap hatkor keltem, nyolckor már a buszon ültem, amivel a Balatonra mentünk.

Tihany, Balatonfüred és igen jó társaság, úgy feltöltődtem, hogy a másnapi hatos kelés meg se kottyant. A tűző nap annál jobban. Most olyan vörös vagyok, mint a főtt rák és nem tűnnék ki a német csoportból, akik második napjukat töltik a Balatonon. És a vicc az egészben, hogy a hajam leárnyékolta a fél fejem, tehát csak az arcom egyik fele vörös, a karomon látszik a póló helye és a dekoltázsnál volt egy virág, szóval az is igen csáléra égett.

Péntek hajnalban metróztunk, néztünk buszokat (kikísértük anyut a buszhoz), vásároltunk a piacon, igen, én és a fiam, majd jött a tesó. (Közben megírtam egy cikket, de már magam se tudom, mikor volt időm szóláncot fűzni és képeket válogatni.) A séta praktikus volt, mert összehoztunk egy fontos találkát és könyvelő irodában is voltunk, meg vettünk babapiskótát és L megpróbált engem képbe helyezni Vámpír naplók kapcsán. Nem sikerült neki, mert ezernyi szereplőt, egyesek vámpírok, mások nem, és a mások nemről se lehetett biztosan tudni, hogy nem változnak-e vámpírrá egyszer... Az első két részt meg is néztük és jó volt részese lenni annak, ami foglalkoztatja.

Ma elindultunk, hogy keretet vegyünk Buzz Lightyearnek és türkizkék tálkákat, de egyiket se kaptunk. A gyerek (a kisebbik) viszont kapott nagy zacskó műanyag kanalat, kést és villát. (Azt viszont nem értem, hogy a jól bevált lepottyan kaja gyűjtős előkék helyett miért gyártanak "zseb" nélküli előkéket és miért nem egyezik meg a website kínálata az üzletével.)

Hónapok óta nem éreztem magam ilyen lendületben. Végre nem vagyok fáradt, nincs a fejemben a tompa homály, amiben még a halak is megdöglenek, a káposztalé meg megsavanyodik.

Az idegeimen és egy könyvön táncolna

Természetesen a fiam. Még mindig nem beszél, de egyre többször próbálkozik a hisztis nyöszörgéssel, amivel az idegeimen táncol. Amúgy tökéletesen megy neki az activity mutogatós része is.

Előjáróban annyit, hogy igen drága molylepke a fiam: ha elhangzik a nyúl szó, bármilyen szövegkörnyezetben, akkor kattan a relé, és berohan a szobájába, hogy a kiságyból kiszedje a Nyulat. Legutóbb viszont nem találta és kétségbeesett arccal jött oda hozzám. Kérdeztem, mi történt, erre megfogta az ujjamat és behúzott a szobájába, rámutatott az üres kiságyra és széttárta a karját. (Szemében pedig ott a kérdés: Anya, hol a Nyulam?)

De nagy összeveszéseink is vannak. Táncolt egy könyvön, de ugye ezt nálam nem lehet, ezért megtiltottam neki, majd pimaszul levette a könyvet és mégiscsak táncolni próbált rajta. Közben persze az én reakcióimat figyelte és azt, hogy meddig mehet el. (Én győztem, ebben a kérdésben. Illetve a csatát megnyertem, a háború viszont még folyik.)

Térd, könyök, lélek, somebody

Ezer meg egy éve nem hallgattam Depeche Mode-ot. Somebody, Somebody, Somebody... nem, még mindig nem unom. Na jó, a következő szám A Question Of Time utána pedig az Enjoy the silence. A tracklist üzenni akar nekem valamit?

Pár perc múlva igen hatékony napot tudok magam mögött: meghúztam a térdem, kellett nekem táncikálni, a fiamnak megtanítottam a térdet és a könyököt, és csináltam ilyet.

Új dokumentum létrehozása

Új hét, új élet

Húztam új, még sohasem aludtunk benne ágyruhát és megvilágosodtam: rúzst kell vennem.

Önbizalmam borús egén kisüt a nap

Budapest, busz, vasárnap este. Óvatosan és kedvesen megérintik a karomat a szomszéd ülésről:
- Ne haragudjon meg, de nem maguk azok, akik szerepelnek a nők lapja cafén?
- De.
- Nagyon gyönyörű kisfiú és a cikkek is nagyon jók. Gratulálok.
- Köszönöm!
Egyszerre vagyok zavarban és boldog, nem tudom, hogyan is kellene reagálnom, mit is kellene mondanom, csak mosolygok.
- Biztosan nagyon sokan fel szokták ismerni...
- Néha előfordul, de eddig inkább csak a játszótéren.
A körülöttünk ülő, érdeklődő embereknek azonnal elmondja, hogy kik vagyunk, honnan ismer minket.
Boldog vagyok, de kommunikációban továbbra sem állok a helyzet magaslatán. A napokban - mert semmi sem tarthat örökké és új szelek fújnak - fogadtam el, hogy vége lett az anya lettem sorozatnak és mivel én még szívesen írtam volna tovább, ezért nem volt könnyű elengedni.
Egy megállóban szállunk le, előre enged és még egyszer elmondja, mennyire szereti az írásaimat és milyen szép gyerek a fiam.

Cheescake live

Konyhaszék a konyhapulthoz. A fiam felmászik, majd összekeveri, természetesen fakanállal a vajat és a kekszmorzsát.

A krém kikeverésében is segít, de inkább a tál tisztára törölgetését, természetesen ujjal és szájjal, vállalja magára. A tálba belefér a feje, most a haja is krémes.

A ribizlitől transzba esik. Hisztizik is egy keveset, hogy nincs a konyhában a szék, amire fel tudna állni. Megnyugtatom, a nappali szőnyegére telepszünk egy konyharuha köré és szemezzük a ribizlit. Apró ujjaival igen hatékony, azonban egy idő után rájön, kár dolgozni, a már megtisztított szemeket is meg lehet enni. Hagyom.

Amikor mindennel készen vagyunk, de a tortának még van 20 perce a sütőben, előveszi a vonatokat és épít, vontat és morog.

Az én fiam! Így a legjobb szülinapi tortát sütni magamnak. Az viszont a férjem ötlete volt, hogy legyen a hétvégén szülinapi tortám.

A kisfiú, aki miatt nem lehet aludni

A láz elmúlt, a nyűgösködés itt maradt. Most még jobban tudom, milyen rendes gyerek a fiam amúgy.

Minden repülőgépnek és trolinak köszön.

Kommunikációban egyre jobb és ha túl értetlen vagyok, akkor sem a beszédet választja, hanem elmagyaráz mindent, mint egy gyengeelméjűnek.

Hozza a poharat. Kicsit vár. Hozza az őszibaracklevet. Rám néz, azzal a tiszta, barna szemével és benne van, hogy "anya ne csinálj úgy, mintha nem értenéd, tudom, hogy nem vagy hülye". És akkor öntök a pohárba, mert még nem tudja lecsavarni a kupakot, de szerintem napok kérdése, ő pedig pohárból iszik és minden korty után elégedetten rám néz, hogy "ugye milyen ügyes vagyok".

Ha jól van kínlódik. Délelőtt fülön fogta a nyulat és kiment esőt nézni a folyosóra. Élvezettel nyomta homlokát a hideg korlátnak.

A nyúllal amúgy eljátszik mindent, amit én csinálok vele. Igen, így lett az agyonrágott fülű nyúl paradicsomos. (Zsombor sajtos kenyeret evett paradicsommal.) A korlátnál kinyújtottam a kezem, megnéztem az esőt, Fül is kidugta a kezét az esőre, majd a nyúl kezét is kitolta a rácsok között. Néha a nyúl ad puszit nekem, néha Zsombor. A nyúlnak viszont nem ad puszit a Sármalac... van még esélyem.

Láz, kávé stb.

A Sármalac láza lement és el is fáradt annyira a reggeli nem alvásba, hogy most alszik. Talán ágyút is lehetne durrogtatni mellette, de nem próbálom ki, ahogy kávét se főzök magamnak - pedig most igazán jó volna egy habos kávé -, de a mikrónk olyan zajos, mint egy traktor.

Apropó kávé. Amióta tőlünk 10 percnyire megnyílt az első Starbucks már nem is annyira izgalmas, mint régen. Bár a bögréiket még mindig imádom... Tényleg csináltak budapesti CityMug-ot is?

A mellkasomban van egy lyuk, érzem, mert körülötte sajog minden. Szerencsére nem a szívem oldalán, hanem a másik oldalon. Van még remény.