Fáj a vállam

A testem nagyon pontosan mutatja, amikor a határaimat feszegetem. Szerintem az átmulatott éjszakával még kiegyezne, de a szóláncokat nehezen bírja. Amúgy is inkább futni menne. (Fél öt, érdemes ilyenkor még lefeküdni?)

Mellesleg ma megkötöttem 55 db masnit és közben befejeztük a Vámpír naplók első évadát.

Az életemből még mindig hiányzik egy hét, amikor a világ nem haladna, csak én érném be magam, de annyit alvás nélkül nem bírok.

Nemkedés

- Zsombor, gyere ide!
- Nem.
- Kérsz kenyeret?
- Nem. Nem.
- Szeretsz?
- Nem.
- Adsz puszit?
- Nem.
- Kérsz csokit?
- Nem. - majd rám néz, mert eddig fontos rajzolni valója volt, kicsit gondolkodik és azt mondja, hogy "gen". Ami nála az egyértelmű igen. (Kapott is egy falat csokit.)

Amúgy az egész beszélgetés úgy kezdődött, hogy azt akartam szemléltetni az apjának, hogy a gyerek mennyire tudatosan mondja a nemeket.

17. oldal

Nők Lapja 30. szám (2010. július 28.) 17. oldal. Myreille benne van a Nők Lapjában. Megcsináltam a szerencsémet a neten - hobbiból hivatás cikk és 4 bloggerlány: figurka, fűszeres eszter, panyizsuzsi és én.

Paplan, eső, szél

A hűvös, eső, már-már borzongató szél való nekem. Estére elővettem a paplant, de a lábam kidugtam.

Egészen jól haladunk a Vámpír naplókkal és sokkal izgalmasabb is, mint először hittem, de ma az Eredethez lenne kedvem.

Hétvégéről hétvégére egyre több szempont kerül az "Így akarok élni a következő tíz évben" listára.

Amikor az ember agy olyan, mint a szivacs

Elméletben eddig is tudtam, mekkora csoda az ember, de a fiamon látni a világ legjobb érzése. Fül tegnap azzal kápráztatott el, megtanult felmászni a kötélhágcsón. Egyszer megmutattam neki és tudta, sőt azt is tudta, hogyha azt mondja nekem lgyszilgy (légyszi, légyszi, légyszi), akkor felemelem, és csak egyet kell másznia.

Majd átrohan a hajón - ez ilyen nagy tárgy a homokozó közepén - és lecsúszik a csúszdán. És ez a lényeg. A csúszás.

A héten tartottunk majdnem szülinapot. Villamosoztunk és plázáztunk. Utóbbi egy vidámparkkal ért fel a gyereknek, nekem meg ügyintézéssel. Füli megtanult mozgólépcsőzni saját lábon, bemehetett azokba az üzletekbe, amelyik megtetszett neki. Legnagyobb reményeket egy női fehérnemű üzlet iránt táplált, amelynek kirakatában fekete macskák üldögéltek. Belül csak apró csipkéket talált, azok (még) nem hozták lázba. Viszont kedvére üldögélhetett nagy autókban. (Nem, nem szoktam neki pénzt bedobni, jégszívű szülő vagyok.) Ebédre sajtburgert ettünk - nem, játékot nem kapott -, de olyan helyen, ahonnan villamosokat és buszokat lehet látni ebéd közben. Szóval majdnem a mennyországban jártunk.

A szombat reggelt most is a Briósban kezdtük. Reggelivel. Zsombor megtanult szívószállal inni - a csőrös poharakat nem szereti, de pohárból már tud inni egyedül - és rengeteget játszott, amíg mi elolvastuk az újságokat, megittuk a tejeskávét. Stílszerűen elfogyasztott egy brióst, majd fellépcsőzött az ötödik emeletre. Saját lábon. Utána a kanapéra vetette magát és lecsökkent mozgékonysága, de most boldogság van, mert éppen Bob, a mester megy, azt pedig nagyon szereti.

Az események hatására azt érzem, hogy kevés vagyok a fiamnak. A játszótéren is odamegy gyerekekhez, barátkozik, akit megszeret - tegnap találkozott egy másik kisfiúval, akinek volt játék trolija -, annak társaságát keresi. Májusban bölcsődére nem gondoltam, de gyerektársaság, élmények és sok-sok újdonságra szüksége van a fiamnak, nincs mese. (Hova lehet vinni egy két éves gyereket mozogni, játszani stb.?)

Évfordulós mizéria

Azért jó blogolni, mert az ember feledékeny lánya meg tudja nézni a saját blogjában, hogy mikor is lesz 8 éves a blogja. Már csak hármat kell aludni.

Esőre várva

A fiúk (a fiam és a férjem) a tévében a Tour de France-ot nézik, bringák és autók, juhé, a számítógépen pedig  a műholdképet. Nagyon lassan érkeznek a felhők és a hidegfront.

Reggel hatkor keltünk, fél nyolcig már sétáltunk egy nagyot, megreggeliztünk, elmentünk vizet és dinnyét venni, majd tíztől a túlélésért küzdünk.

Napi érdekes pedig Myreille a nol.hu-n gasztrobloggerek között. (Ígérem, a következő "nyilatkozatom" előtt nem kóstolok sört és nem is leszek ilyen nagyon zavarban.)

A bennem élő kocsis

Napok óta a kereszthuzatban reménykedem. De most az udvari ablakot be kellett zárnom, mert valaki elővette és használja a motoros fűrészt. Káromkodom. A házak között remekül felerősödik a hang, amit a fiam ki nem állhat. Tehát sír, ráadásul alvási idő is van, tehát nyűgös is, én meg bezárom az ablakot és szaunázom. Csak azt tudnám, hol van a szauna utáni jeges fürdő...

Nem marad más, mint az agykontroll. Vajon el tudom hitetni a szervezetemmel, hogy nincs is olyan meleg, csupán 26 fok...

4444+1. bejegyzés

Én vagyok a hülye, mert nem veszem komolyan magam - pedig már tudhatnád édes lányom, hogyha egyszer valamit a fejedbe veszel, az elkezd megvalósulni és a viselkedésedre egyáltalán nem mentség, hogy a lottó ötöst se te nyerted meg a múlt héten. Mert még mindig a 34-es listánál járunk, nem kellene ugrándozni, kapkodni.

Csak szépen, ahogy csillag megy az égen.

Annyira izgulok, hogy még álmosnak se érzem magam.

Szóval a 34-es lista egyik pontja, a koncertre menni, ha minden igaz és úgy állnak a csillagok is, augusztus elején megvalósul...

Alma másként

- Mit szeretnél vacsorára?
- Cidert.

És a férjem hozott!

Kicsit...

...
nagyon
izgulok

Mi változott az elmúlt 8 év alatt?

Vettem nadrágot, de tegnap a fő szempont az volt, hogy ideális választás legyen a játszótérre, nyolc évvel ezelőtt viszont csak buliszerkót vásároltam.

4441

Rohadt madarak! Ilyen zajban nem lehet aludni, pedig finom, hűvös a hajnal, kedvemre való.

Most akkor...

...pontot teszek ennek a hétnek a végére és lefekszem aludni. Tudom, hogy a naptár szerint már elindult a jövő hét, de teszek rá.

Felhőtlen boldogság

Végre előszedtem és szembenéztem a listámmal

1. Fogyni 15 kg-ot - dehogy sikerült, viszont a születésnapom óta elkezdtek olvadozni a kilók. Nem gyorsan, de végre elindult valami
2. Venni egy fekete kabátot
3. Venni egy fekete cipőt
4. Elvinni Zsombort állatkertbe születésnapom után volt, de jött Zsombi tesója is, így érdemes volt várni
5. Randizni a férjemmel
6. Elmenni kozmetikushoz (legalább háromszor) a második születésnapom után jött össze, de kipipáltnak tekintem
7. Saját konyha - messze még a hajnal...
8. Rendes késkészlet - ebbe a konyhába már semmit se veszek
9. Venni egy ezüst cipőt - tényleg szeretnék én egy ezüst cipőt? vettem helyette magassarkút, amit 16 éves kamaszlány is megdicsért
10. Kökörcsint fényképezni a Sas-hegyen
11. Beszerezni egy rusztikus fadarabot a fotókhoz - a férjem már megígérte
12. Újratelepíteni a gépem lett új gépem
13. Megírni a moksha.hu médiaajánlatát (hogyan kell olyat csinálni?) szabadnapot tartani
14. Közös családi fotó - még nincs
15. Jó képek rólam és Zsomborról lett, de rendszeressé kell tenni
16. Elmenni természetgyógyászhoz
17. Új ágy - messze még a hajnal
18. Rájönni, hogyan működik a videokamera - nem haladtunk ezzel egy lépést sem
19. Rájönni, hogy lehet videot megvágni és feltölteni - és ezzel sem
20. Megtanulni a szuflé készítés trükkjét - teljesen elfelejtettem, felírom a 35-ös listára is
21. "Behúzni" (még februárban), amit az Univerzumtól rendeltem pénz címszó alatt - mondom, lottó ötös
22. Koncertre menni - ez egy nagy talán, talán összejön, de pszt, nem kiabálom el
23. Elmenni nőgyógyászhoz - nem voltam
24. Bilire szoktatni Zsombort - elkezdtük, de még messze a vége
25. Varrni/venni egy táskát, amibe mindent bele tudok pakolni, ha babakocsi nélkül megyünk a Füllel - kaptam egy táskát a férjemtől, ami pont jó
26. Elolvasni: Ulickaja: Kukockij eseteit - félbehagytam, mert untam, de helyette elolvastam Gaimantől A temető könyvét és a Szerelemes szélhámosokat, mindkettő remek volt
27. Elolvasni: McCarthy: Az út - és persze többet olvasni, mint most
28. Rászokni a rendszeres mosogatásra
29. Utolérni magam (ne legyen elmaradt levél, cikk vagy bármi) - reménytelen, vannak pillanatok, amikor utolérem magam, de utána mindig rám omlik a fél hegy
30. Tavasszal rendszeresen futni - reménytelen, vagy a térdem rossz vagy senki se tud vigyázni a gyerekre, amikor futhatnékom lenne. Most éppen abban bízom, hogy megnyerem a lottó ötöst és a gyerkőc lassan tud annyit bringázni, háromkerekű motoron, hogy jöjjön velem.
31. Zsombort megtanítani bringázni nem kétkerekű, hanem motor, de nem számít
32. Most már tényleg megírni, ami a fejemben van - csak a jegyzetek nőnek, de bátorságom még mindig nincs nekiülni, amúgy meg volt egy alkotói válságom a megszűnt anya lettem miatt
33. Reggel croissant sütni a pasimnak
34. Rendet tenni a lelkemben

Több mint félsiker. Ideje nekiállni a 35-ös listának.

Lila

A barátnőimtől nagyon sok ruhát kaptam az elmúlt egy évben és meg kellett állapítanom, sokkal ügyesebben választanak nekem, mint én magamnak.

A tökéletes amerikai álom pedig az, hogy bemész a boltba, megveszed a ruhát, kifizeted, a pénztárnál becsomagolják, nem flancosan, csak egyszerű selyempapírba, és amikor hazamész, kibontod, éppen úgy érzed magad, mintha ajándékot kaptál volna. Nekem ez az "életérzés" sokkal jobban tetszik, mint papírszatyrokkal rohangálni.

Szauna, felderendő jövő saböbbi

Szemben egy nagyon jó lakás épül. Innen is látszik, hogy jó a koncepció, bár ez most kevéssé vigasztal, ugyanis a nagy zaj miatt a lakás szaunává változott. A gyerekem alszik és én örülök, hogy éppen elfelejtette, ki is lehet mászni a kiságyból, a motoros fűrész hangját pedig ébren se kedveli.

Ma lefekvés előtt megpuszilta mindkét Nyulát, majd átölelte őket és elaludt. Kezdek féltékeny lenni ezekre a tapsifülesekre.

Egészen sok tervem van júliusra, csak az a baj, hogy nem tudom, hogyan sakkozzam össze. Valamelyik programról le kellene mondani, de én egyikről se akarok...

Eredményhirdetés

Győztem! Zsombor az ágyában alszik és ott is aludt el.

A lakás rohan és az elmúlt 2,5 órában semmi mást nem csináltam, csak neveltem a fiam. (Valaki mondja, hogy megtérül...)

Amúgy most kellene felkelnie, hogy elmenjünk egy találkozóra. Egészen gorombán keresztbe tudja húzni a terveimet.

Lehetetlen helyzetben

Valami határozott és hatásos lépésre lenne szükség, de mivel minden ötletem kudarcot vallott sértődötten leültem blogolni, a fiam pedig, ugyancsak sértődötten, a kisautót tologatja a könyvespolc szélén.

Megpróbálom összeszedni magam, de éppen túl vagyok egy szívrekedésen.

Egy óra "nem akarok elaludni és ebben a hülye kiságyban kell lennem" után a fiam gondolt egy nagyot és kimászott. Arra lettem figyelmes, hogy furcsa hangok érkeznek a szobájából, bementem, a gyerek denevért játszott (fejjel lefelé lógott) a kiságyból. Még időben elkaptam, mielőtt lefejelte volna a parkettát.

Gyorsan felhívtam az apját, aki annyit mondott, hogy "ugye, mondtam", mert amikor nagyon összevesztek a Füllel, akkor kimászott (mármint a Fül), de azóta, talán ennek már 2 hete is, meg se próbálta. Kérdeztem, hogy akkor most mi lesz, de az apja megnyugtatott, hogy semmi gond, majd akkor szereljük le a kiságy oldalát, ha magabiztosan mászik ki.

Oké, gyerekem, akkor alvás van, itt mellettem a kanapén. 2 perc után jeleztem neki, hogy ha itt nem megy, akkor megy vissza a kiságyba. Nem ment, a Fül ment. Leselkedtem. Úgy lendítette a lábát, tornázta fel magát, mintha évek óta ezt gyakorolná és már a vérében van. Kimászott. Visszatettem. Kimászott. De ekkor már nem fejjel lefelé, hanem talppal érkezett a földre. Visszatettem, kirohantam a kameráért, de amire beértem, már kint volt. Visszatettem és lefilmeztem, ahogy kimászik.

Innentől jön a neheze - éppen a napokban dicsekedtem mindenkinek, milyen könnyű nálunk az altatás -, le kell szerelni a kiságy oldalát (20 centiről csak kisebbet esik, mint kb. 70-ről) és rá kell venni az akaratos kisgyereket, hogy megszokja az alvás új módszerét.

Most is halálosan fáradt, de nem akar aludni...

Mosás, fodrász, karalábé főzelék satöbbi

A férjemmel új szavunk van a szexre: mosás. Nem részletezném, de muszáj feljegyeznem, mert nem akarom elfelejteni ezt az időszakot.

Az elmúlt napok mozgalmassága után a mai este igen csendes. Nálunk nyaralt L és nekem eszembe jutott az a nyár, amit szakközép előtt A-nál töltöttem. Most is volt zöldbab főzelék, sőt ma még karalábé főzelék is, mert a tojás észrevétlenül eltűnt a hűtőből és a fodrász, bevásárlás után nem volt erőm újból lemenni.

Fodrásznál nem én voltam hanem a Fül. Tegnap este egy nagy hiszti után megrövidítettem a gyerekem haját, de nem találtam elég rövidnek, így elvittem fodrászhoz. A lepelt nem bírta a gyerek, így még a bőröm alatt is a gyerek haja szúrt. A gyerek viszont irtó jópofa lett. Vagányabb és csintalanabb.

Szeretem, ahogy a világot átszűri magán és eljátssza. Legújabban a Nyulat felteszi a dömperre és tologatja, vagy fel ül ő is és maga mögé csapja a Nyulat és úgy közlekedik. Egyre többet gagyog, ha megtetszik neki egy szó, akkor visszaénekli a dallamát. (De nem a szavak elejét mondja, hanem a végét.) Néha a Nyulat felteszi a kanapéra, elé ül, magyaráz neki és végül megpuszilja, de a legjobb, amikor hozzám bújik. Nem akkor, amikor fáj valami vagy megijed, hanem csak úgy, mert szeret a közelemben lenni.

Hétfő délelőtt az állatkertben

Megkezdtük Zsombor születésnapi ünnepségsorozatát az állatkertben. A legnagyobb sikert a Bobcat, az állatkerti kordé, a zsiráf, az elefánt és a kecskék aratták.

A fordulat, amire hónapok óta várok

Az életem percre pontosan 2010. június 23-án, 15:49-kor változott meg. Nem tudom, hogy melyik bolygó hol állt és mit csinált vagy mit nem csinált, de kaptam egy levelet, hogy másnap van-e kedvem/lehetőségem Tihanyba menni. Kedvem még csak volt, de lehetőségem a zéróhoz konvergált.

Négyig felforgattam anyu életét is és rábeszéltem, hogy aludjon nálunk. Szerencsére nem kellett sokat győzködni, tehát másnap hatkor keltem, nyolckor már a buszon ültem, amivel a Balatonra mentünk.

Tihany, Balatonfüred és igen jó társaság, úgy feltöltődtem, hogy a másnapi hatos kelés meg se kottyant. A tűző nap annál jobban. Most olyan vörös vagyok, mint a főtt rák és nem tűnnék ki a német csoportból, akik második napjukat töltik a Balatonon. És a vicc az egészben, hogy a hajam leárnyékolta a fél fejem, tehát csak az arcom egyik fele vörös, a karomon látszik a póló helye és a dekoltázsnál volt egy virág, szóval az is igen csáléra égett.

Péntek hajnalban metróztunk, néztünk buszokat (kikísértük anyut a buszhoz), vásároltunk a piacon, igen, én és a fiam, majd jött a tesó. (Közben megírtam egy cikket, de már magam se tudom, mikor volt időm szóláncot fűzni és képeket válogatni.) A séta praktikus volt, mert összehoztunk egy fontos találkát és könyvelő irodában is voltunk, meg vettünk babapiskótát és L megpróbált engem képbe helyezni Vámpír naplók kapcsán. Nem sikerült neki, mert ezernyi szereplőt, egyesek vámpírok, mások nem, és a mások nemről se lehetett biztosan tudni, hogy nem változnak-e vámpírrá egyszer... Az első két részt meg is néztük és jó volt részese lenni annak, ami foglalkoztatja.

Ma elindultunk, hogy keretet vegyünk Buzz Lightyearnek és türkizkék tálkákat, de egyiket se kaptunk. A gyerek (a kisebbik) viszont kapott nagy zacskó műanyag kanalat, kést és villát. (Azt viszont nem értem, hogy a jól bevált lepottyan kaja gyűjtős előkék helyett miért gyártanak "zseb" nélküli előkéket és miért nem egyezik meg a website kínálata az üzletével.)

Hónapok óta nem éreztem magam ilyen lendületben. Végre nem vagyok fáradt, nincs a fejemben a tompa homály, amiben még a halak is megdöglenek, a káposztalé meg megsavanyodik.

Az idegeimen és egy könyvön táncolna

Természetesen a fiam. Még mindig nem beszél, de egyre többször próbálkozik a hisztis nyöszörgéssel, amivel az idegeimen táncol. Amúgy tökéletesen megy neki az activity mutogatós része is.

Előjáróban annyit, hogy igen drága molylepke a fiam: ha elhangzik a nyúl szó, bármilyen szövegkörnyezetben, akkor kattan a relé, és berohan a szobájába, hogy a kiságyból kiszedje a Nyulat. Legutóbb viszont nem találta és kétségbeesett arccal jött oda hozzám. Kérdeztem, mi történt, erre megfogta az ujjamat és behúzott a szobájába, rámutatott az üres kiságyra és széttárta a karját. (Szemében pedig ott a kérdés: Anya, hol a Nyulam?)

De nagy összeveszéseink is vannak. Táncolt egy könyvön, de ugye ezt nálam nem lehet, ezért megtiltottam neki, majd pimaszul levette a könyvet és mégiscsak táncolni próbált rajta. Közben persze az én reakcióimat figyelte és azt, hogy meddig mehet el. (Én győztem, ebben a kérdésben. Illetve a csatát megnyertem, a háború viszont még folyik.)

Térd, könyök, lélek, somebody

Ezer meg egy éve nem hallgattam Depeche Mode-ot. Somebody, Somebody, Somebody... nem, még mindig nem unom. Na jó, a következő szám A Question Of Time utána pedig az Enjoy the silence. A tracklist üzenni akar nekem valamit?

Pár perc múlva igen hatékony napot tudok magam mögött: meghúztam a térdem, kellett nekem táncikálni, a fiamnak megtanítottam a térdet és a könyököt, és csináltam ilyet.

Új dokumentum létrehozása

Új hét, új élet

Húztam új, még sohasem aludtunk benne ágyruhát és megvilágosodtam: rúzst kell vennem.

Önbizalmam borús egén kisüt a nap

Budapest, busz, vasárnap este. Óvatosan és kedvesen megérintik a karomat a szomszéd ülésről:
- Ne haragudjon meg, de nem maguk azok, akik szerepelnek a nők lapja cafén?
- De.
- Nagyon gyönyörű kisfiú és a cikkek is nagyon jók. Gratulálok.
- Köszönöm!
Egyszerre vagyok zavarban és boldog, nem tudom, hogyan is kellene reagálnom, mit is kellene mondanom, csak mosolygok.
- Biztosan nagyon sokan fel szokták ismerni...
- Néha előfordul, de eddig inkább csak a játszótéren.
A körülöttünk ülő, érdeklődő embereknek azonnal elmondja, hogy kik vagyunk, honnan ismer minket.
Boldog vagyok, de kommunikációban továbbra sem állok a helyzet magaslatán. A napokban - mert semmi sem tarthat örökké és új szelek fújnak - fogadtam el, hogy vége lett az anya lettem sorozatnak és mivel én még szívesen írtam volna tovább, ezért nem volt könnyű elengedni.
Egy megállóban szállunk le, előre enged és még egyszer elmondja, mennyire szereti az írásaimat és milyen szép gyerek a fiam.

Cheescake live

Konyhaszék a konyhapulthoz. A fiam felmászik, majd összekeveri, természetesen fakanállal a vajat és a kekszmorzsát.

A krém kikeverésében is segít, de inkább a tál tisztára törölgetését, természetesen ujjal és szájjal, vállalja magára. A tálba belefér a feje, most a haja is krémes.

A ribizlitől transzba esik. Hisztizik is egy keveset, hogy nincs a konyhában a szék, amire fel tudna állni. Megnyugtatom, a nappali szőnyegére telepszünk egy konyharuha köré és szemezzük a ribizlit. Apró ujjaival igen hatékony, azonban egy idő után rájön, kár dolgozni, a már megtisztított szemeket is meg lehet enni. Hagyom.

Amikor mindennel készen vagyunk, de a tortának még van 20 perce a sütőben, előveszi a vonatokat és épít, vontat és morog.

Az én fiam! Így a legjobb szülinapi tortát sütni magamnak. Az viszont a férjem ötlete volt, hogy legyen a hétvégén szülinapi tortám.

A kisfiú, aki miatt nem lehet aludni

A láz elmúlt, a nyűgösködés itt maradt. Most még jobban tudom, milyen rendes gyerek a fiam amúgy.

Minden repülőgépnek és trolinak köszön.

Kommunikációban egyre jobb és ha túl értetlen vagyok, akkor sem a beszédet választja, hanem elmagyaráz mindent, mint egy gyengeelméjűnek.

Hozza a poharat. Kicsit vár. Hozza az őszibaracklevet. Rám néz, azzal a tiszta, barna szemével és benne van, hogy "anya ne csinálj úgy, mintha nem értenéd, tudom, hogy nem vagy hülye". És akkor öntök a pohárba, mert még nem tudja lecsavarni a kupakot, de szerintem napok kérdése, ő pedig pohárból iszik és minden korty után elégedetten rám néz, hogy "ugye milyen ügyes vagyok".

Ha jól van kínlódik. Délelőtt fülön fogta a nyulat és kiment esőt nézni a folyosóra. Élvezettel nyomta homlokát a hideg korlátnak.

A nyúllal amúgy eljátszik mindent, amit én csinálok vele. Igen, így lett az agyonrágott fülű nyúl paradicsomos. (Zsombor sajtos kenyeret evett paradicsommal.) A korlátnál kinyújtottam a kezem, megnéztem az esőt, Fül is kidugta a kezét az esőre, majd a nyúl kezét is kitolta a rácsok között. Néha a nyúl ad puszit nekem, néha Zsombor. A nyúlnak viszont nem ad puszit a Sármalac... van még esélyem.

Láz, kávé stb.

A Sármalac láza lement és el is fáradt annyira a reggeli nem alvásba, hogy most alszik. Talán ágyút is lehetne durrogtatni mellette, de nem próbálom ki, ahogy kávét se főzök magamnak - pedig most igazán jó volna egy habos kávé -, de a mikrónk olyan zajos, mint egy traktor.

Apropó kávé. Amióta tőlünk 10 percnyire megnyílt az első Starbucks már nem is annyira izgalmas, mint régen. Bár a bögréiket még mindig imádom... Tényleg csináltak budapesti CityMug-ot is?

A mellkasomban van egy lyuk, érzem, mert körülötte sajog minden. Szerencsére nem a szívem oldalán, hanem a másik oldalon. Van még remény.

Megint egy első

Úgy néz ki, a betegség igazinak bizonyul. 5 órakor a Fül testhőmérséklete meghaladta a 38 fokot. Ápolása közben azon agyaltam, mitől lázasodhatott be, mi lehet a baj.

Próbáltam vizes ruhát tenni a fejére, ahogy anno nekem anyukám, de férfias elégedetlenséggel lelökte. Most várjuk, a lázcsillapító hatását.

Olyan nagyon nagy baj nem lehet - biztatom magam -, mert 2 pépesített őszibarack simán lecsúszott és a vizet is nyeli, mint kacsa a nokedlit.

12418.nap

Bizony, 34 éves lettem én. Ésszel még nem tudom felfogni, mert valahogy egész nap az jön a számra, hogy 35 éves lettem én, meglepetés-e költemény. Szóval jövőre egy évet se fogok öregedni és innentől József Attilát is csak pontosan fogom idézni. (De régen voltam 32 éves. Akkor született a fiam... jó év volt.)

A mai nap is jó volt, kitakarítottam a hűtőt, anyu sütött túrós palacsintát és kaptam tőle igazi kertből igazi rózsákat, az illatuk mesebeli, a férjem pedig nyár közepén tulipánnal lepett meg. Az öcsém meg egy telefonnal. Csajos. Okos. Néha lehidalok az öcsémtől.

A napomat persze a Fülesbagoly határozta meg. Reggel korán kelt, majd háromnegyed kilenckor arra ébredtem kicsit sem pihentető alvásomból, hogy a férjem elképedve mondogatja, hogy a gyerek túrja az orrát. (Persze, senki se vállalta el, hogy kitől is tanulta a gyerek, de amikor én fél hétkor lefeküdtem egy alvásrepetára, még nem tudta, vélhetően.)

Estére a Fül pedig lázat produkált. Nem tudom, hogy mi történhetett vele és miért, egyszer csak belázasodott. Kapott lázcsillapítót és most alszik, mint a mormota.

Azon pedig nagyon meglepődtem, hogy mennyien felköszöntöttek születésnapomra, lehet hogy én is elkezdem szeretni magamat. Kedveljétek a mokshát is, én nagyon szeretem. (Ma szülinapos vagyok, lehetek szerénytelen.)

Ezért jó anyának lenni

A levéltetvek és az ecetes-mosószeres lemosó sem volt olyan hatékony, mint a fiam, aki felmászott az ablakba és egyesével letépkedte a kamilla-margaréta virágjait. De nem haragudtam rá. Nem volt bennem a veszteség érzése vagy a felesleges munka fáradalma. Ennyi belefér, gondoltam, de azért elmondtam a pelenkásnak, hogy ilyet ne csináljon, nem szép dolog.

Voltunk postán, hazafelé pedig bementünk a parkba. A fiam minden szökőkutat egyesével üdvözölt, sütött néhány halat a homokozóban, majd egy nagyobb - jóval nagyobb - fiúval focizott. Alig tudta hazavonszolni magát, de azért még el kellett menni a játékbolt kirakatához, hogy megnézzük a buszt. (Ebéd nélkül elaludt.)

Közben vidéki barátoktól, akik ideiglenesen Bp-en vannak, kaptunk zöldborsót, leves lesz, átszerveztem az ebédet, és rengeteg kaprot. Igen, már a kapros-túrós pogácsát is begyúrtam.

Eltékozolt

percek
órák
levegővételek

Vihar előtt

Nem is emlékszem, hogy hallottam már Budapesten égdörgést. Most dörög és villámlik, de az eső még nem ért ide.

Magyarország azon részén,ami nem ugar

Elmentünk vidékre, ahol úgy tekintettek ránk, mint pösti embörre. Nem adták alább a dolgot, azonnal egy ház megvásárlására kapacitáltak minket, de kaptunk hümhümhüm (nem mondom ki, hogy becsinált) levest, amiben volt a kertből zöldborsó, csirke a tescoból, és paszternák a szomszéd kertjéből.

Megtaláltam életem első négylevelű lóheréjét. Pedig már nem is hittem benne, hogy nekem ilyen szerencsém lesz. Jel ez, egyértelmű. Először egy kuponfüzetbe tettem, préselési célzattal, meg hogy a pénztárcámban legyen, de az autóban átpakoltam a lottószelvény mellé. Finom utalásféleképpen...

A fiam megint bebizonyította, hogy született falusi gyerek és a falun csak az a baj, hogy ritkán jár a busz, de lehet várni a buszt a kapunál faárnyéknál. Fül volt sármalac és dinnyemalac, fürdött zománcos vájdlingban, szerzett néhány férfias karcolás és mezítláb járkált mindenhol. Ja, és a legfontosabb, asztalhoz ült és úgy evett, mint a nagyok, csak ő morgott is hozzá, mert ő így mondja, hogy finom.

Összehaverkodott a kutyával, akinek beszámolt minden fontos dologról, például a busz érkezéséről, próbált a kutyával autózni és megmutatta a kutyának, hogy hol a kutyaláb. A kutyának adta a kiflit, mert jószívű gyerek és ha úgy támadt kedve, szembe feküdt a kutyával és úgy mutogatott neki. Kutya és a gyerek nagy barátok lettek.

Meg voltak lopott beszélgetések is és este gyors látogatás anyuéknál. Vitathatatlanul jó volt a mai nap, a meleg ellenére is. Szerencsére a verandán jó idő volt.

A fal finom és egészséges

Zsombor elméletileg már másfél órája alszik, gyakorlatban szórakoztatja önmagát. A csattogás és gagyarászás abbamaradása mindig gyanús, bementem. A fiam éppen a falat nyalogatta. Pici ujját bedugta a lyukba - korábban ott a falvédő volt felszegelve - majd lenyalta az ujjára ragadt port.

Arról már nem is beszélek, hogy az egyik nyulat - mert mostanában van egy második nyúl is a képben -, az egyik szekrényfiókba tette, természetesen, nem a kedvencet, hanem a kettest, levetette a pólóját és a kiságyba rámolta a szőnyegét.

Igen, ő végig a kiságyban tartózkodott, bár már bemutatta azt is, hogy fel tudja tenni a lábát a kiságy felső lécére.

Ezekért még nem is haragudtam meg, hanem amikor rám nézett, benyálazta az ujját, lassan a fallyukba nyomta, picit várt, hogy mi lesz a reakcióm, majd a szájába tette az ujját. A szeméből csak sütött az üzenet: Én győztem!

Egy fenét. Leragasztottam a lyukat és alvást rendeltem.

Megértem, hogy nehezen megy neki az alvás, mert nem csak hőség van, hanem  az egyik lakásban - velünk egy szinten - még lakásfelújítás is. Zárt ablakokról meg szó se lehet.

Hálószobai kalandok

Buzz Lightyear majdnem kitúrta a hálószobából a Kung-Fu Pandát, hiába a Pókember szent és sérthetetlen, viszont a helyzetet a férjem mentette meg, aki azt ígérte, kapok még egy nagy képkeretet.

Időcsapda

Hé, hol szaladt el a délelőtt? Oké, voltunk áradást nézni és hajókat meg villamost és buszokat, de még nem főztem ebédet és el se mosogattam.

Volt ma két meglepetés is. Lehet, hogy mégse fogom utálni a szülinapom...

Ezt akarom!

Ezt akarom, itt akarok élni. Na, ezt az érzést (és helyet) keresem.

Békávé, istenek, kacsák és a dinnye

Gyerekként, ha nem is szigorú, de igen erőteljes katolikus nevelésben részesültem. Aztán megismerkedtem az elme isteneivel, futottam sokat, kipróbáltam a tai-chit, a taoizmust és a buddhizmust, jártam jógára és meditáltam. És most ott tartok, hogy kellene valami, ami segít, hogy az elmém néha ne csináljon mást, csak "lebegjen egy tó felszínén".

Voltunk szemészeten a fiammal - nincs semmi gond, csak ilyen ajánlott dolog - és meglepett. Mivel már nagy fiú, ezért a gépi szemvizsgálat mellett kapott egy kis kártyát is, amelyen meg kellett mutatnia a kacsát. Én csak a lap tetején láttam a nagy kacsát, a többit a gyerek kitakarta, és amikor nem a nagy kacsára mutatott, akkor gyorsan magyarázkodni kezdtem: Nem szokta még megmutatni a kacsát. A doktornő rám nézett, én meg alaposabban a fiam ujjára, illetve ahogy felemelte alá és ott is volt egy kacsa, sokkal kisebb. (Sasszem Fül) A rajzok közül a legkisebb az autó volt és amit már eddig is sejtettem, Sasszem Fül az autót minden méretben felismeri.

Sasszem Kicsitraplis Fülnek nagyon jó napja volt. A metrózást nagyon élvezte, de azt is megnéztük, hogyan üríti a kukásautó a szelektív szemétgyűjtőt. Volt sok busz és autó is, szóval jó helyre vittem, a doktornál pedig készen voltunk 5 perc alatt.

Az út számomra azonban nem indult ilyen simán. Amióta kibuktak a BKV-botrányok, egészen hülyén és hülyének érzem magam. Régen nagyon fontosnak tartottam, hogy mindig legyen jegyem és ezzel is támogassam a városi tömegközlekedést, mert az fontos és jó. Aztán kiderült, nem csak adómmal tömöm a pártpénztárat meg a senkiházi politikusokat, de még a jegy árával is... A metróhoz meg lépcsőn kell lejutni babakocsival is. Ma reggel is ott álltak az ellenőrök a lépcső tetején, egy ötvenes pasi megnézte a jegyem, majd amikor megkértem, segítsen levinni a babakocsit a lépcsőn (Lehel tér), akkor annyit mondott, szó szerinti idézet következik, "én ugyan nem". Egészen elképedtem, de odamentem a másikhoz, és megkérdeztem tud-e nekem segíteni. Nem, nem a másik ellenőr pofáját kellett beverni, hanem a babakocsit levinni a metróhoz. Segített, nagyon kedves volt, de a történet végén ott maradt egy de a kollégája miatt.

A piacon remek dinnyét és barackot vettünk. Sasszem Én Nagyon Szeretem a Dinnyét  Zsombor Fül degeszre ette magát, még szerencse, hogy evés előtt lekaptam róla a pólót, így egy gyors zuhanyzással orvosolható volt a helyzet.

Pénteki történet

Magammal kötött megállapodásom szerint a péntek a fiamé. Minden péntek az övé. Persze, a további hat napon is meghatározó, de pénteken nincs az a sürgős dolog, ami miatt a játékbolt kirakatának összetapogatását be kellene fejezni. Addig csinálhatja, amíg elunja.

Szóval elég hajnali órán ott álltunk a kirakat előtt és Zsombor lelkesen mutogatta a játékbuszt és kurjongatott a dobozba zárt autóknak. A játékbolt kirakata előtt rendszeresen állnak gyerekek, így hamar társaságunk is akadt. Én nem vagyok az a beszélgetős fajta, de ha szólnak hozzám, válaszolok. Az első kérdéstől azonnal zavarba is jöttem, mert nagy hirtelen nem tudtam megmondani, hogy hány hónapos a fiam. Végül egy augusztusban lesz két évessel intéztem el a dolgot. Számoljon más.

A kérdés azért merült fel, mert a másik gyerek éppen akkora volt, mint a Fül, de sokkal jobban beszélt. Kiderült, hogy a másik gyerek háromnegyed évvel idősebb, jogosan megy neki a beszéd sokkal jobban, az én fiam viszont nagy. (Szerintem, nem nagy, a korosztályának megfelelő ruhákat hordja.)

Pénteken volt még mindenféle móka és kacagás, barack nyammogás és én annyi autót rajzoltam, amennyit a fiam kért. Nagyon sokat kért. Autót és buszt felváltva, majd rákapott a Ferrarira. Ilyenkor hozza a papírt, a ceruzát és Ferrari típusú játékautót. Nekem, mint rendes munkásembernek, körbe kell rajzolnom az autót, majd be kell rajzolnom a kerekeket, ajtó és a lámpákat. (A 30. autónál mindig megunom a dolgot, de kitartok.)

Zsombor, a férfi

Tegnap a fiam kiharapott egy darabot a szájából. Nem a legkönnyebb pillanata az anyaságnak, amikor a gyerek szája tele van vérrel és egészen horrorisztikusnak tűnik a hiány. Nem remegtem, de majdnem, viszont tettem a dolgom hideg fejjel. Persze, azt se tudom, hogy honnan gondoltam, mi a dolgom, mit kell tenni. Vért lemosni, sebet alaposan szemügyre venni, fogakat ellenőrizni, mindeközben a keservesen síró gyereket megnyugtatni, férjet felhívni...

Fogalmam sincs, hogy honnan vettem, mit kell csinálni, de túléltük. Remélem, a gyerek száján heg se marad.

A baleset után - nem tudott felmászni a székére, pedig ez már rutin műveletnek számított és ma úgy kerüli a széket, mint csúnya-gonosz dolgot - 10 perccel már kacagott, akkor kicsit megnyugodtam.

Persze, a védőnő éppen az eset előtt 3 órával hívott és én beszámoltam arról, hogy minden rendben. A két kardinális kérdés is előkerült: beszéd és a szobatisztaság.

- Mindenki azt mondja, hogy az ő gyereke egy évesen már beszélt. (Anya szerint másfél éves voltam, amikor már apám után kiabáltam, hogy "vágyá-vágyá".)
- El ne higgye! Két éves kor körül 40-50 szót kell stabilan ismernie a gyereknek. Első szótagok sincsenek meg?- De azok vannak.- Ha decemberig nem indul meg a beszéd, akkor elküldjük beszédindító terápiára.- Jó, augusztusban a két éves ellenőrzésen megbeszéljük, akár megyünk korábban is.- Szobatisztaság?
- Igen, azzal is zaklatnak, hogy régen, amint elkezdtünk járni, akkor már szobatiszták voltunk.
- El ne higgye! Örülünk, ha a nappali szobatisztaság 3 éves korra megvan, az éjjeli pedig 5 éves korra.

Ma Zsombor transzba esett a szökőkutaktól, alig lehetett lebeszélni, hogy belemásszon, majd végül beleugrott egy pocsolyába. (Az én fiam!)

Aztán az is kiderült, hogy a fiam a meggyet imádja, a cseresznyét nem annyira, de mindegyikből csak egyet harap, mert a mag fúj.

A legújabb szenvedélye a rajzolás, de nem kell megijedni, minden trolinak hangosan kiabál. Illetve a lépcsőházban is hangosan kiabál, mert visszahangzik.

És persze szuper okos. Mindent tud, mindent megmutat a képen és a rendszeresen játszott gyerekmondókákat már játssza, mutogatja, közben végtelenül kedves, bájos, tele van szeretettel. Gyorsan tanul és utánoz minket.

Csak elmentem mellettük

- Szevasz! Hogy vagy?
- Jövő héten töltöm a nyolcvanat.

Összefutottak a Hollán Ernő és a Katona József utca sarkán és úgy beszéltek egymással, mint akik egymás melletti lépcsőházban élték le az életüket, de sohasem voltak kebelbarátok.

Gyors fejszámolás. Időutazás.

1930 nyara. Két nő tolja az igen modernek számító babakocsit. Mögöttük az első világháború, előttük a második, de utóbbiról még nem tudnak. A terhesség és a szülés még meglátszik testükön, mellük feszül a tejtől, közeleg az etetés, de boldogok. Megnézik egymás gyerekét. Természetesen mindkettő gyönyörű, de a legszebb a sajátjuk...

(Van ebben egy regényi történet?)

Főzés vs. játszótér

Egyre rosszabbul esik a lelkemnek, hogy olyan választások előtt állok, hogy vagy főzök vagy játszótérre (azaz levegőre) megyek a gyerekemmel.

Amúgy tegnap csináltam egy terhességi tesztet. Egy csík.

Folsav, notesz, eperlekvár és a mosás

A környéken mindenki terhes vagy terhes szeretne lenni, mert a gyógyszertárban hiánycikknek számít a folsav, amit én biztos, ami biztos alapon szedek ismét, amióta nem szoptatok. Jó pár hónapja megint vettem egy terhességi tesztet, ami megint negatív lett, és akkor mondtam a pasimnak, hogy valaki sorsjegyet vesz, én terhességi teszteket.

Ha megírtam ezt a bejegyzést, akkor veszek magamnak születésnapi ajándékot. Igen, végre rászántam magam egy Moleskine-re. Valahogy azt hiszem, hogy a következő 18 hónap olyan zsúfolt lesz, hogy jogosnak tűnik egy jó naptár.

Délelőtt találtam viszonylag olcsón epret (699 Ft/kg) és muszáj volt megfőznöm. Az egész lekvárfőzési procedúrát a fiam élvezte a legjobban, aki az eper negyedét magába tömte, de olyan szodé volt, hogy az eper leve végigcsorgott az állán, a mellkasán és a hasán. Ezután mintegy mellesleg megismerkedett a kristálycukorral. Történ, hogy főzés előtt kicsit lecukroztam az epret, neki viszont muszáj volt belenyúlnia, a cukor az ujjaira tapadt... utána már direkt nyúlt a cukorba. (A dolgok állásából viszont az következik, hogy tegnap mostam és holnap is moshatok.)

Aludni volna jó

Megyek aludni, de már most tudom, hogy egy sort se fogok olvasni a könyvből, amit egész nap szerettem volna olvasni.

Jó nap volt ez a mai. Illetve az óra szerint a tegnapi.

Ünneplés, móka, kacagás, szarvaspörkölt

A 3. házassági évfordulónkon - azaz éppen ma - tönkrement a kedvenc fokhagymanyomóm. (Fogalmam sincs arról, hogy ez milyen jel.) Szerencsére az ünnepi spenótot még be tudtam fejezni, utána meg nem kellett elmosogatni a nyomót. A spenót évforduló nélkül is ünnepi kaja nálunk, mert az első ottalvós randinkon azt főzött nekem a pasim. Az uram. Természetesen az uram-parancsolóm.

A hétvége is róla szólt. Az uram-parancsolómról. Születésnapja apropóján kapott sok ruhát, amihez sokat kellett járkálni, de nagyon fess ember lett belőle, főzött szarvaspörköltet, ami igen jó lett. Persze, a legeslegjobb ajándékot a fiától kapta, aki reggel kilencig aludt.

A nap legcukorsüvegesebb pillanatát is a fiam prezentálta. Miután szabadon rohangálhatott egy hatalmas kertben két kislánnyal, ő beleszerelmesedett a kerítés túloldalán lakó kislányba. Pontosan nem láttuk, hogy mit történik, de a fiam először a játék fűnyírót vitte oda, mintegy demonstrálva technikai felszereltségét - nem is az ő fűnyírója volt -, utána pedig a Nyulat mutatta be szíve hölgyének. Integetés biztos volt, talán puszi is csattant, de ezt nem láttuk egészen jól. A szerelem viszont biztos, mert sok időt töltöttek a kerítésnél. Fül pedig igazán férfiasan viselkedett.

A felnőttek pedig jobb lesz, ha megjegyzik: az az igazán jó, ha két halihó alatt leérnek a csúszdán.

Sok borssal

A chili és a csokoládé már lejárt lemez. Meguntam. Az elmúlt évtizedben hétköznapivá vált. Most a borsos csokoládé a meglepő és váratlan, de amikor majd a Milka is gyártja, akkor kell keresni egy újabb meglepő kombinációt.

Nem titkolom, hiszek a jelekben. Nem mindig tudom őket olvasni, de amikor egyértelműek, akkor nem ellenkezem. Amikor háromszor nem jön össze valami, akkor képes vagyok azt mondani, hogy hagyjuk és a szívem se nehéz.

Azonban vannak jelek, amiket nagyon nehezen tudok olvasni. Talán egy hete lehetett, hogy észrevettem, a kapucsengőn kifakult a nevem. Nem a plexi alatt volt, hanem csak - nem túl elegánsan - ráragasztottam a korábbi lakó nevére. Minden bejövetelkor eszembe jutott, hogy le kellene cserélni. De elmaradt. Aztán a kifakult cetli eltűnt. Egyértelműen arra gondoltam, hogy itt az idő a költözésre. Helyzet viszont nem adódott, viszont egész szilárdan elhatároztam, nem ragasztom vissza a nevemet. Ha a sors akarta így, akkor legyen így.

Tegnap megdöbbenve tapasztaltam, hogy valaki felragasztotta a nevem. Az írás kicsit remegős, kócos, de én kedvelem. Szeretetet látok benne és gondoskodást.

Még egy ideig maradok.