Vannak mondatok, amelyeket szívesen hallok pasiktól: Szeretlek! Átvették a kéményt! Anya, te vagy a legszebb! stb.
Vannak mondatok, amelyeket soha többet nem akarok pasiktól hallani: Ne legyél telhetetlen! Utálom a Mikulást!* Mikor volt utoljára olajcsere az autódban? stb.
És vannak mondatok, amelyekre nagyon vágyom, de 10 fillérben nem fogadnék arra, hogy egyszer hallani fogom.

*Zsombor Mikulás-csomagjához volt némi közöm. Arra gondoltam, hogy a pisztácia finom, drága és igazán jó ajándék. Erre kiderült, hogy allergiás rá.

Annyira jó titokban készülődni – persze, mindig ilyenkor ropog a parketta -, ajándékot csizmába rejteni és várni a reggelt, amikor Zsombor majd kiabál, hogy itt volt a Mikulás…

Brian (az áldást kérő tömegnek): Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
Brian: Ti mind különbözőek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
Egy ember a tömegből: Én nem!
A tömeg lesziszegi.
Brian: Mindent magatoknak kell megoldanotok.
A tömeg: Igen, magunknak kell megoldanunk mindent.
Brian: Pontosan.
A tömeg: Folytasd! Folytasd!
Brian: Nem! Épp ez a lényeg: ne hagyjátok, hogy bárki megmondja, mit csináljatok!

(Brian élete)

2013-12-01 23:14 olvasatlan levelek száma: 84
2013-12-02 0:44 olvasatlan levelek száma:0

Jottunk a M7-en es egyszer csak belemvillant, eletem legboldogabb honapja van mogottem. Igen, volt betonozas, rengeteg feszultseg, gond, de az alapallapotom: boldog.

Mozi elott beultunk Zsombival egy epres cheesecakere a Starbucksba, sot meg fankot is kapott.

metal malna

Fele kiralysagom egy Snickersert, most!

Tejsűrű köd, látótávolság 1 méter. Fogalmam sincs, hogy az út, amelyet követek 30 lépés után milyen lesz. Ugyanolyan, mint eddig? Egy szakadékba tartok vagy a ködből kifelé? Hegy, medve vagy éppen terített asztal vár?

Megvilágosodtam – miközben token-szakértővé avanzsáltam -, hogy Calvin Harris I Need Your Love nálam betalál. De nem gyomorbavágósan, hanem vidáman, lendületesen, mint a reggeli torna. (Apropó, reggel. Hajnalban zoknit húztam a lábamra. Én, aki zokniban nem kap levegőt. Ja, fázott a lábam.)

Eh… erre a youtube válogatás, amit elindítottam elkezdi játszani nekem Bruno Marstól a When I Was Your Man-t. (Hello, George!)

Egész nap a fürdőszoba bűvöletében voltam, de nap végén, amikor beálltam egy forró zuhanyra – nem abba a fürdőszobába, aminek a bűvöletében voltam -, elfogyott a meleg víz. A hideg vizet pedig utálom.

Napi coelho Zsombortól: Aki nem akar háborúzni, ne menjen csatába. (Dalt költött és ez volt az egyik sora.)
Leltár: 2 náthás gyerek
Türkiz: fürdőszoba, csempe, juhé (lesz erről hosszabb huncutság)
Levágattam a hajam, a férjem észre se vette, illetve nem fűzött hozzá megjegyzést, pedig a változás drasztikus.
Nadrág: zöld és két számmal kisebb, mint terhesség előtt vagy a nyár elején
Zene: The Monster

Pontosabban: Szeretem azt a lányt, aki önmagam árnyékából lettem…

A betonozásról…

Zsombi úgy fogja megtanulni az órát, hogy nézi, mikor érek haza. Nagyon várt. Kitörő öröme nagy érzelemhullámot indít be nálam. A “végre itt vagy, anya!” örömmámorhoz ma Dani is csatlakozott. Mosoly terült szét az arcán, amikor meglátott és úgy nyújtotta ki a kezét, hogy szinte kimászott az etetőszékből és senki más ölében nem volt olyan jó, mint nálam.

Amióta leírtam, hogy minden az egyensúlyra törekszik, szédülök, mint állat.

Kis piros noteszem ma többször ott nyitottam ki, ahova Szegeden az Örkény kiállításon telepecsételtem, hogy “EGYE MEG A FEN AZ EGÉSZET”.

De az élet nem Örkény, hanem Rejtő. Myreille minden bátorságát összeszedve elsegwayozik a bivalyokhoz és akkor még nem is beszéltem az álnokul az autó elé ugró fotelról, a csodálatos módon előbukkanó ivókútról és a szédülésről. Ja, de! A szédülésről már beszéltem.

(Hírek csak Napirajz és Szarvas tolmácsolásában érdekelnek.)

A hétvégén futottam bele a National Geographic Channelen A kozmoszon túl: Űrodüsszeia sorozatba, amely a térrel foglalkozik. Empire State Building tér nélkül rizsszemnyi lenne, igaz egy nagyon-nagyon nehéz rizsszem. Aztán az elméleteken keresztül (Newton, Einstein, Higgs és táguló világegyetem) végül eljut a fekete lyukakig, amelyekre nem egészen igaz, hogy elveszik benne a valami, hanem a valami információi a felszínén elraktározódnak. Szóval olyannak tűnik a dolog, mint egy hologram.

Erről eszembe jutott az a “látomásom”, amikor a “Mindent” úgy képzeltem el, mint egy hálót, amelyben minden kapcsolatban áll mindennel, de valahogy nem tudjuk felfogni. A táguló világegyetem és és az azt kitöltő sötét anyag, szintén foglalkoztatja a fantáziám spirituális részét, mert ugye semmi nem veszik el és semmi nem lesz semmiből, tehát ahogy nő az emberiség, annak valamiféle ellentételezése kell lenni valahol, a plusznak valami hiánya, hogy az egyensúly megmaradjon. Mert az egyensúly felé törekszünk, mind tudományos szinten, mint lelkileg. (Ja, és az én elméletem, stipistopi.)

Ana! – csatakiáltással fogadott Zsombi, Dani pedig szinte átmászott a karomba. Utána azon versenyeztek, hogy ki ülhet az ölembe (mindkettő) és éppen kit pusziljak meg (mindkettőt). Ez a legjobb!!!

suppedo szonyeg, masszazs, szauna, furdozes, segway, bivalyok, grillezett camembert, piros koromlakk, cekla-meggy, hogyan dontunk, valasztani nehez, valasztani konnyu – szerintem -, az agyunk becsap minket, minden kb 70%-a ter, sotet anyag, egyedul a negy csillag nagyon maganyos, az elmeny egyedul jo, de nekem keves

Negycsillagos reggel, soha rosszabb munkas hetveget.

(Nem most van.)

Nem tudom, hogy mennyi időnek kell eltelnie – amennyi eddig eltelt, nem volt elég -, hogy a sunyin bevitt gyomrosaitól ne forduljon fel a gyomrom, ne legyek dühös és ne menjen el az életkedvem.

(D, kérlek, ne hívj fel, mert ennél többet most nem akarok erről mondani. és tudom, hogy szeretsz és aggódsz, és úgy tűnik, egyhelyben topogok, de közben mégse.)

Zsombival ágyon hasalni, jóság.

(Van amikor elfelejtem, hogy ez egy közel sem tökéletes hét.)

Myreille férje éppen olyan, mitn Mrs. Columbo. Mindenki kíváncsi rá, de nem sokan látták.